A Novák-sztori

„Még néhány nap és elmondhatjuk: fél éve van hivatalban Magyarország első női köztársasági elnöke, Novák Katalin, aki már megválasztásával is történelmet írt.

gyan ez még csak a ciklus egy tizede, az elnök épphogy csak berúgta az ajtót, korai lenne még kiállítani a bizonyítványt, de benyomásaink azért már vannak, mintha körvonalazódna, mit is akar az új köztársasági elnök.

Aki csak felületesen követi a híreket, az is látja, hogy akar valamit. A politika zajától távol élők is érzékelik, hogy van egy aktív, dinamikus, sok szereplést magára vállaló, a megjelenési és megszólalási lehetőségeket kereső köztársasági elnök, aki sokfelé megy, sok mindent csinál és sok mindent akar. A fanyalgók is látják, hogy van itt valami, de bármit is látnak abból, amit az új köztársasági elnök csinál, egy jó szavuk sincs rá, mert ők már előre megmondták a tutit: ő csak egy „aláíró kéz”, ennyi a dolga, önálló akarata sincs, mert nem is lehet. A rajongók meg épp fordítva látják. Számukra minden jó, amit csinál, akarjon bármit is (tegyük hozzá, már önmagában az is politikai teljesítmény, ha valaki képes elérni, hogy rajongjanak érte). Aztán itt vannak a komoly tekintetű elemzők, akik meg ilyeneket mondanak: »A köztársasági elnök valamennyi feladat- és hatásköre visszavezethető arra, hogy kifejezze a nemzet egységét és őrködjön a demokratikus államrend felett, a hatáskörök összessége adja ki az államfő státusát.« Az államelnöknek tehát ezt kell akarnia (és akkor a sein és a sollen között nem lesz kollízió).”

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd