Levél Brüsszelből: A magyarországi kormányváltásról álmodnak

„Kénytelen voltam egy kis valóságellenőrzést végezni, amikor elolvastam az Európai Parlament november 24-én elfogadott állásfoglalását Magyarországról. Az állásfoglalás nem korlátozódott a magyar kormány szokásos elítélésére. Minden másban, csak a nevében nem, a kormányváltás puha politikája mellett érvelt!

Ahogy az várható volt, az állásfoglalás üdvözölte az Európai Bizottság által Magyarország megbüntetésére hozott intézkedéseket. Különösen dicsérte a Bizottságot, amiért életbe léptette a kondicionalitási rendeletet, amely befagyasztja a Magyarországnak szánt uniós forrásokat.

Az állásfoglalást támogató európai parlamenti képviselők szerint a Bizottság nem ment elég messzire. Kifogásolták, hogy a Magyarországgal szembeni kondicionlitási rendelet életbe léptetésére vonatkozó javaslat már régóta esedékes volt, és sokkal szigorúbbnak kellett volna lennie. Az állásfoglalás szerint a Bizottság javaslata »túlságosan korlátozott« hatályú. Más szóval, súlyosabb büntetésre van szükség, hogy a magyar kormány megleckéztetésére.

Nem meglepő, hogy az Európai Parlament arra törekszik, hogy sarokba szorítsa a magyar kormányt. Az Európai Parlament számos képviselője a magyar kormány által képviselt értékeket és politikát ellentétesnek tartja saját szemléletével. Egyesek odáig mennek, hogy azt állítják, a Magyarország által képviselt hagyományos értékek nem egyeztethetők össze az uniós tagsággal. A magyar kormány iránti gyűlöletüket az a meggyőződés is erősíti, hogy a magyar kormány cselekedetei és viselkedése követendő példát mutat más európai disszidens hangok számára. Az uniós oligarchia technokrata és társadalommérnöki szemléletéhez ragaszkodó európai parlamenti képviselők attól tartanak, hogy Magyarország példája felbátorítja az általuk populistának minősített mozgalmakat. A populizmustól való rettegésük magyarázza a politikai hisztériának azt a sajátos formáját, amelyet ezek az EP-képviselők Magyarország ellen irányítanak.

Ami igazán jelentős a Parlament által elfogadott állásfoglalásban, az az, hogy az EU-t nyíltan felszólította, hogy kerülje meg a magyar kormányt, és juttassa el a pénzeszközöket a magyarországi szövetségeseknek. Az állásfoglalás kimondta, hogy a magyarországi uniós források végső kedvezményezettjei nem veszíthetnek, amit úgy lehet elérni, hogy a nemzeti kormányt megkerülve a pénzt baráti helyi intézményeknek adják át. Az állásfoglalás támogatja, hogy a magyarországi helyi önkormányzatok és civil szervezetek működjenek közre az uniós pénzek elosztásában. Ez egy másik megfogalmazása annak, hogy az EU-nak ösztönöznie kellene párhuzamos állami intézmények létrehozását, amelyeken keresztül a pénzeket szét kellene osztani. A támogatók szempontjából ennek a megközelítésnek az a legfőbb érdeme, hogy nemcsak a magyar kormányt bünteti, hanem hazai szövetségeseit is jutalmazza.

Az uniós oligarchia egy ideje már a politikai döntéshozatal kiszervezésében a civil szervezetek nagy és sűrű hálózatára támaszkodik. Gyakran használja az NGO-kat és azok feltételezett szakértelmét politikái népszerűsítésére. A nem kormányzati szervezetek független, politikailag semleges és érdektelen PR-képét az általuk támogatott politikák legitimálására használják. A valóságban az NGO-k nem érdektelenek, és nem is semlegesek. Nem is igazán nem kormányzati szervezetek. Sokukat közvetlenül vagy közvetve a kormányok finanszírozzák. A Bizottság pénzügyi átláthatósági rendszere szerint 2021-ben az EU 10 milliárd eurót, azaz költségvetésének nagyjából 6 százalékát fizette ki nem kormányzati és nonprofit szervezeteknek. Az EU 252 millió eurót vállalt a magyar civil és nonprofit szervezetek támogatására is.

Ha mélyebbre ásnánk, valószínűleg arra lelnénk, hogy a nem kormányzati szervezetek még több uniós támogatásban részesültek.

Az EP-t a magyar NGO-k előnyben részesítésével a demokratikusan megválasztott kormánnyal szemben az a cél vezérli, hogy meggyengítse, sőt destabilizálja azt. Az Európai Parlament úgy tekint ezekre az NGO-kra, mint olyan eszközre, amelyen keresztül befolyást szerez az ország közéletének irányítására. Ha az NGO-k kezébe kerülnének az uniós pénzek, akkor lényegében ők dönthetnének a pénz elosztásáról. Az EU parlamenti képviselői azt remélik, hogy ily módon kiépíthetik a megbízható helyi munkatársak hálózatát, akikre számíthatnak érdekeik és értékeik előmozdításában. Úgy vélik, hogy a pénzek civil szervezeteken keresztül történő becsatornázása a magyar ellenzék pozícióit is erősítheti.

A kormányváltás célja motiválja a magyar kormány ellenfeleit, hogy fegyverként használják az unió tagállamok közötti pénzosztási mechanizmusát. Vannak precedensek arra, hogy az EU politikáját gazdasági zsarolással próbálják ráerőltetni a tagállamokra.

A 2011-es euróövezeti válság idején az EU Bizottsága beavatkozott Görögország és Olaszország belügyeibe. Az unió adminisztratív önkényének hatékonyságáról tanúskodik, hogy Lucas Papademost Görögország miniszterelnökévé, Mario Montit pedig Olaszország kormányfőjévé nevezték ki. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke akkoriban a következőképpen magyarázta a helyi döntéshozatal felülírásának szükségességét: Olaszország és Görögország nem demokratikusan kinevezett kormányait »nem csak azért kerültek hatalomra, mert technokraták, hanem mert könnyebb független személyiségeket felkérni a politikai konszenzus kialakítására«. Barrosónak nem kellett kiböknie, hogy ezek a »személyiségek« mitől függetlenek, hiszen nyilvánvaló volt, hogy legfőbb erényük az, hogy függetlenek a választóiktól. Barroso számára a hatékony politikaformálás azt jelentette, hogy minimalizálni kell a nyilvános elszámoltathatóság folyamatából adódó zavaró tényezőket.

Mario Montit, egy korábbi uniós biztost nevezték ki Berlusconi helyére. Ezt az EU által inspirált puccsot az olasz elnök, Giorgio Napolitano segítségével szervezték meg. Napolitano, aki korábban az Olasz Kommunista Párt vezető tagja volt, kulcsszerepet játszott a puccs előkészítésében. Eltervezte, hogy Monti életfogytiglani szenátorrá nevezi ki, hogy egy héttel később »törvényes« miniszterelnökké válhasson. Érdemes megjegyezni, hogy Monti kormányában egyetlen választott politikus sem volt. A notabilitások és szakértők kormánya az a fajta rezsim, amely az EU Bizottság dicséretét is kivívja.

Szerencsére nem létezik Giorgio Napolitano magyar megfelelője, aki végrehajtaná Brüsszel diktátumát. Inkább vágyálom, mint reálpolitika az, ami azt a projektet alátámasztja, hogy a nem kormányzati szervezetek Brüsszel budapesti képviselőiként lépjenek fel. Ha az Európai Parlament pénzügyi büntetést szabna ki Magyarországra, az negatívan befolyásolná az emberek életminőségét. Az EU finanszírozási mechanizmusának fegyverként való felhasználása azonban minden érintett számára nagy árat jelent. Amint a pénzek elosztását politikai számításoknak rendelik alá, az EU pénzügyi rendszerének hitelessége megkérdőjeleződik. Amint a közös alapot szűk pártpolitikai számításoknak rendelik alá, nyilvánvalóvá válik, hogy az uniós intézmények integritása bajban van.”

Nyitókép: Valeria Mongelli / AFP