Egy másik nyílt levél – ugyanarról

„Tisztelt nyílt levelet írók, tisztelt Fabiny Tamás püspök úr! Ez a nyílt levél tele lesz trágársággal – és mindegyik idézet. De mindenekelőtt egy idézet az önök nyílt leveléből: 

»Az ilyen támadások ellen kívánjuk felemelni a szavunkat – ezt tesszük most is, amikor egy feleséggel, egy négygyermekes édesanyával, egy közszolgálatot ellátó személlyel kapcsolatban úgy nyilvánultak meg az egyik médium munkatársai, ahogyan állatokkal kapcsolatban sem illik. Az ilyen stílusú megszólalások ráadásul rendkívül káros mintát mutatnak gyermekeinknek, akik joggal gondolhatják, hogy ha a felnőttek így beszélhetnek a közbeszéd fórumain, akkor nyilván a fiataloknak is szabad ugyanezt tenniük.«

Már az elején muszáj leszögeznem: én – és e levél aláírói – ezzel egyetértek, egyetértünk. De még sokkal jobban egyetértenénk, ha nem késett volna kicsit ez a megnyilvánulás, ez az elhatárolódás, ez a panasz. De késett. Évekkel ezelőtt egy éjszakán egy atomrészeg, magát összepiszkoló, rossz szagú alak tántorgott az éjszakában, és ráírta bizonyos plakátokra, hogy »Orbán egy g…ci«. Majd ezt többször megismételte különböző boldog médiumok munkatársainak, akik egyre növekvő örömmel tolták orra alá a mikrofont, s ő kiegészítette azzal, hogy e sorok írója is egy g…ci. Mindebből pedig két dolog következett.

Az egyik, hogy nevezett alak, aki egészen addig a második számú közellenség volt, megkapta a tisztes vállalkozó státusát, és örökre felhagytak a vegzálásával, megüzenve mindenkinek: akárhogyan is támadtunk eddig, ha elárulod Orbán Viktort, azonnal mentesülsz minden alól.

A másik pedig, hogy ez lett az ellenzék politikai programjának alfája és ómegája. Ennyi és ez, semmi több. Az összellenzéket a g…ci tartja össze azóta is, ez mondandójuk és lényük szubsztanciája. És elkészültek az O1G-kitűzők, -táblácskák, -zászlócskák és -molinók, és megszületett az ars poetica is, miszerint »jó ez az O1G mint jelszó és program, mozgósító ereje van«. Aztán még a leglelkesebb O1G-zők egyike, Hadházy rohant el a bíróságra beperelni engem, amiért fel mertem vetni, vajon mit szólnának ehhez éppen ők, a leglelkesebb O1G-zők, ha róluk jelenne meg mindez. (Hadházy természetesen megnyerte a pert…)De mindez ma már nem számít. Viszont én attól a ponttól számítom az úgynevezett közbeszéd megrothadásának kezdetét. És sajnos nincs emlékem arról, hogy Fabiny püspök úr felháborodott volna. S persze az O1G után már nem számított semmi sem.

Attól kezdve lehetett a miniszterelnököt csüngőhasú disznózni, felcsúti törpézni – és Fabiny püspök úr meg az összes többi is hallgatott.”

Nyitókép: Ficsor Márton, Mandiner