Aztán abba már senki nem gondol bele, hogy ezzel a tranzakcióval árcédula került a vélemény szabadságára. Az eddig nem volt eladó, a felületek alkotói és azok finanszírozói döntöttek mindenről. Mik az irányelvek, ki regisztrálhat, miről beszélhet, és így tovább. De – mint tapasztaljuk – minden árucikk, csak megfelelő mennyiségű dollár kell hozzá, és a közösségi elveiket fennen hirdető cenzorok eggyel hátrébb lépnek.
A szólásszabadság fogalmát újra kell definiálnunk. Már csak azért is, mert a jelenlegi formája kelendő árucikk, ezért ha úgy tetszik, egy értéktartóbbat kell a polcra tennünk. A szabad szó európai érték, de csak úgy, ha nem ellenkezik az európai értékekkel.
Egyre kevésbé hiszek abban, hogy konszenzus nélküli gyeplőtlenség kell minden posztnál. Pont úgy, ahogy anno a parlamentáris rendszerben is tiltották a kommunistákat és nyilasokat. Aki nem része a nemzeti konszenzusnak, annak nincs szava. Hogy ki ennek a része, azt pedig jól körülhatárolja a magyar nemzeti kultúra és a keresztény hit.