Ördög

„J. Károly látta a sátánt. Onnan ismerte fel, hogy úgy káromkodott, akár egy gimnazista lány a tüntetésen. A sátán szereti, ha trágár szavakkal botránkoztatja meg az embereket. Közben fröcsög a gyűlölettől, az arca eldeformálódik, és rossz szagot áraszt.

J. Károly megnézett egyszer egy ördögűzős filmet. Abban a lány szája zölden habzott, de akkor még nem volt szó semmi zöldpolitikáról, viszont az ördögöt leggyakrabban nem zöldnek, hanem vörösnek festik le. Biztosan ezért kerül elő a vörös festék a hátizsákokból, hogy a bármilyen normalitás elleni tiltakozásként a kultúrát és emberséget jelképező műalkotásokat berondítsák vele. Állítólag a vörösök is jóval nagyobb biztonságban érzik magukat, ha a közelükben van a sátán, vagy segíti őket valamilyen ördögi terv.

A sátán először kilesi az ember leggyengébb pontjait, amit elrejt a belül növekvő sötétség, s ami sokáig láthatatlan mások számára. Az ördög szereti a sötétet, így tiltakozik a saját neve ellen, ami fényhozót jelent.

J. Károly nem tudta, hogy a fejekben tényleg sötétség van-e. Ahhoz meg kellene lékelni a koponyákat. Akkor rögtön világos lesz a fejekben, mert a fény mindig képes megszüntetni a sötétséget. Fordított esetet még nem jegyeztek fel, kivéve, ha a fejekben és lelkekben lévő világosság önként átadja helyét a sötétségnek.”

Nyitóképen egy korábbi pedagógussztrájk. Fotó: MTI/Bruzák Noémi