Arra a kérdésre, hogy szokott-e csúnyán beszélni, így felelt:
„Nagyon függ attól, hogy kivel beszélek. Alapvetően pont mostanában szoktam le a csúnya beszédről. Alapból nem is nagyon beszéltem már csúnyán, és most látom a médiában, hogy én csúnyán beszélek, és tudat alatt már automatikusan elkezdem ezt átvenni. Tehát ha mindenhol ezt látom, akkor a végén tényleg csúnyábban beszélek, ez ilyen pszichológia. De soha eszembe se jutna, hogy én felnőttekkel trágár módon beszéljek, vagy olyan emberekkel, akikkel nem ápolok közeli kapcsolatot. Nyilván, akiket gyerekkorom óta ismerek, vagy a legjobb barátaim, ott egy teljesen normális dolog szerintem, hogy elhangzanak ilyen szavak, nem szeretnék hipokrita lenni, néha szoktam alapból is csúnyán beszélni.”
„Hát, nyugtatgatom őket. Úgy érzem, hogy bennük is én tartom a lelket. De nincs gyerekem, és elképzelni sem tudom azt, hogy mit élhet át egy szülő, amikor ilyeneket hall a saját gyerekéről, akit feltétel nélkül szeret. Indulatokat vált ki ez az egész bennük, amit teljesen meg tudok érteni” – mondta a családjáról Pankotai, aki a szövege, és
nem a személye ellen irányulónak tartja igazgatója elhatárolódását.
„Ez egy mélyen vallásos iskola, és az apátság a fenntartó, így azért itt nem csak a tanárok döntenek. Lehet, hogy azért nem esett rosszul, mert fel voltam rá készülve. Az is lehet, hogy azért nem esett rosszul, mert alapvetően tudtam, nem értünk egyet” – mondja a ciszterci iskoláról Pankotai, aki rögtön hozzáteszi: nem tartja magát vallásosnak, de én teljes mértékben elfogadja, ha valaki vallásos vagy ha nem, mindenkinek a saját dolga eldönteni ezt.