Az elhibázott brüsszeli politika egy ledobott bombával ér fel az európai gazdaságra nézve

A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány elemzője

A német R+V biztosítótársaság immáron 30 éve vizsgálja a németek félelmeit, mely kiterjed a politikai, a gazdasági, a társadalmi és az ökológiai aggályokra is. Legfrissebb kutatásuk alapján jelenleg a németek kétharmada nevezte legfőbb félelmének azt, hogy veszélybe kerül a megélhetése, amelyet a lakhatási válságtól való félelem követ 58 százalékkal. Hasonlóan nagy arányban vált ki félelmet egy bekövetkező gazdasági összeomlásról szóló forgatókönyv is, ami után a világjárvány áll a sorban.

Míg a tavalyi évben a megkérdezettek 16 százaléka tartott attól, hogy Németország belekeveredik egy háborúba, úgy ez mostanra már 42 százalékos szintet ér el. Így tehát

Ilyen mértékű félelemre utoljára 1996-ban, a koszóvói konfliktus kitörésekor volt példa Németországban, ahogyan arra a tanulmány készítői is felhívták a figyelmet. Az összesített adatokból az is megállapítható, hogy átlagban mintegy 6 százalékponttal növekedett a német félelemindex az egy évvel korábbi adatokhoz képest.

Ez a statisztika annak fényében különösen figyelemre méltó, hogy a recessziónak és a gazdasági válságnak egyelőre még csak az előszele érzékelhető, annak tetőzése a következő években várható, amennyiben nem következik be változás a brüsszeli szankciós politikában, ami jóval nagyobb károkat okoz Európának, mint Oroszországnak. A szankció hatásainak jelenleg Németország az egyik legnagyobb kárvallottja, tekintettel a gázellátás akadozására és a zöldpolitika ideológiájának jegyében meghirdetett kudarcos energiafordulatra, ami mostanra az atomenergiát érintő politikai és társadalmi szkepticizmust is félresöpörte.

A szankciók hatására elmélyülő európai energiaválság a természetéből adódóan a gazdaság egészére hat, így annak negatív következményei mindenütt érzékelhetők.

Ilyen mértékű inflációra legutóbb 70 éve volt példa. A DZ Bank előrejelzése szerint a kamatozó pénzügyi eszközök értékvesztése a 395 milliárd eurót is elérheti, ami a népességhez viszonyítva, fejenként 4700 eurós kárt okozhat minden egyes német adófizető számára.

A Német Gazdaságtudományi Intézet (IW) kutatása szerint az emelkedő árak miatt már csak minden második német tud megtakarítani, amire 2020-ban még a lakosság 70 százaléka volt képes. A szankciós infláció következtében a németek 61 százaléka kénytelen jelentős mértékben csökkenteni a kiadásait, amit leginkább az energia- és az élelmiszerárak drasztikus emelkedése miatt éreznek szükségesnek. A szankciós politika kudarcát jelzi, hogy a megkérdezettek 67 százaléka súlyos anyagi terheként jelölte meg a jelenlegi németországi energiaárakat.

A számokból világosan kirajzolódik, hogy az energiaválság nemcsak az alsóbb rétegeket, hanem a német középosztályt is veszélyezteti. Ezeket a kihívásokat és veszélyeket pedig a német politikai vezetés sem hagyhatja figyelmen kívül. Ezt bizonyítja Olaf Scholz kancellár legutóbbi fellépése Brüsszelben, aki a magyar miniszterelnökhöz hasonlóan nem támogatta a földgáz ársapkáját, ami gyakorlatilag teljes mértékben ellehetetlenítette volna az Oroszországból származó importot.

A halvány, német felocsúdás annak tudható be, hogy mostanra az ország realizálta, hogy nemcsak rövid, hanem középtávon is reménytelen helyzetet teremt az új szállítási alternatívák kiépítése. Hiába a közel-keleti körút, sem Katar, sem az Egyesült Arab Emírségek nem képes jelenleg azt az igényt pótolni, amitől a szankciók hatására esik el Németország. Beszédes adat, hogy decemberig 137 ezer köbméter cseppfolyósított földgáz leszállításáról állapodott meg Scholz az Egyesült Arab Emírségekkel, amely mennyiségnek több mint a dupláját lenne képes egyetlen nap alatt teljesíteni Oroszország az Északi Áramlaton keresztül.

Az önsorsrontás helyett ideje lenne újragondolni azt „stratégiát”, amely sem a háború végét, sem Oroszország gazdasági összeomlását nem hozta el; cserébe azonban óriási károkat okoz a családokra, a vállalkozókra, az ipari szereplőkre, Európa minden országára nézve. Ami alól még a legerősebb európai gazdaság, Németország sem jelent kivételt.

Nyitóképen: Olaf Scholz német kancellár, és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke. Fotó: Dursun Aydemir / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP