Magyarország támadja meg Oroszországot, és tiltsa be a telet

„Létezik egy amerikai közmondás, amely remekül illusztrálja az Egyesült Államok és Európa közötti kulturális és társadalmi különbség mélységét.

»Fake it ’till you make it«

Szabad fordításban ez körülbelül azt jelenti, hogy amíg nem sikerül naggyá lenni, addig érdemes ezt hazudni magadról. A hazai politikában ez láthatóan fordítva működik. A magyar választók nem igazán díjazzák azt, ha valakinek nagyobb a pofája, mint amit a szellemi képességei és tehetsége indokolttá tenne. Az ilyen politikusok látványosan és gyorsan szoktak megbukni, emlékezzünk például FeGyőrre, aki az előválasztási kampányban olyan görcsös kényszerrel hivatkozott magára miniszterelnök-jelöltként (amely még mindig nem volna számottevő teljesítmény, neki pedig még ez sem sikerült), hogy az általa produkált 3,4 százalékos eredmény szinte még nagyvonalú is volt.

(Ellenpéldaként szeretnénk emlékeztetni mindenkit Orbán Viktor minden választási győzelmét követő beszédének kötelező mondatára: Soli Deo gloria, vagyis Istené a dicsőség…)

A rosszul értelmezett politikusi önbizalom iskolapéldája azonban a mára egyszemélyes bohócroadshow-ként üzemelő egykori Jobbik-elnök, Jakab Péter.

Az előző ciklusban Gyurcsány Ferenc csicskájaként megismert politikus nemcsak arról hírhedt, hogy míg pozícióban volt politikai manőverezése során minden adandó alkalommal rossz döntést hozott (neki sem sikerült valami fényesen az előválasztás), a választásokat követően pedig úgy bukott meg pártelnökként, hogy előtte egy tisztújító kongresszus megerősítette őt tisztségében.

Az egykori gárdista-szkinhed brancs (amely a zsidólistázó Gyöngyösi Mártont találta legalkalmasabbnak arra, hogy átvegye Peti bohóctól a stafétabotot) vélhetően megelégelte a néppártosodásnak nevezett elvtelen kurválkodást, és mamuszos kabinetfőnökével együtt útilaput kötött Jakab lábára. Hasonló helyzetben minden kicsit is józan belátással bíró politikus ráébred ilyen kudarcsorozat után, hogy a Jóisten nem azt üzeni neki, hogy folytatni kéne.”

Nyitókép: Mandiner Archív