„A pedagógusbérek megemeléséért folytatott akciók már olyan sok embert vonzanak, hogy az egyébként jogos és méltányos követelések mellett felbukkantak a kevésbé ízléses megnyilvánulások is.
Ezek közül eddigi kedvencünk – ha elvonatkoztatunk az emberi méltóságért általában rikácsoló, fideszes politikusok testi-szellemi adottságain a jó ízlés határait erőteljesen túllépve viccelődő liberális tüntetők transzparenseitől – kétségtelenül Deák Dániel, a XXI. század Intézet vezető elemzőjének egykori osztályfőnöke által írt nyílt levél.
Farkas Zoltán, aki földrajzra és történelemre tanította az ellenzéki sajtóban előszeretettel propagandistának csúfolt kollégánkat, bizonyára úgy érzi, egykori tanítványát morálisan megsemmisítette a „hiperfüggetlenobjektív” HVG-nek eljuttatott nyílt levelével. Ily módon jelezte, hogy szégyenkezik, amiért nem volt képes megtanítani őt arra, hogy
mindig és mindenkor hitelesnek kell lenni, igazat kell mondani! akkor is, ha nem lesz belőle hasznom!”
Nos, nem tisztünk megítélni, hogy a tanár úrnak vagy az általa meglehetősen alárendelt tónusban megszólított egykori diákjának van-e igaza. Ahogy abban sem kívánunk igazságot tenni, ízléses-e morális iránytűként tetszelegnie egy középiskolai pedagógusnak.
Kénytelenek vagyunk azonban közzétenni a szerkesztőségünknek a napokban megküldött levelet, melyet a budapesti főpolgármesternek, Karácsony Gergelynek címzett egykori, névtelenséget kérő angoltanára. Az Olvasóra bízzuk annak eldöntését, melyik pedagógus kritikája jogosabb.”
Nyitókép: MTI/Kovács Tamás