Egyre többször tapasztaltuk meg az elmúlt hetekben, hogy az energiaárak nem csak felfelé képesek kúszni, hanem lefelé is csúszhatnak. Az európai gázár június közepe óta először esett megawattóránkénti 100 euró alá, miközben az augusztusi csúcs ennek több mint háromszorosát tette ki. Most viszont az egyórás határidős gázár negatív értéket vett fel, de rövid időre nulla közelébe zuhantak a gázárak Amerikában, Texasban is – mindkét esetben az történt, hogy a kitermelés felfutása túlterhelte az infrastruktúrát és a tárolókat. Fizikailag tehát nem tudták elhelyezni az azonnal leszállítandó gázt.
Persze kérdés a 100 euró körüli ár tartóssága. Ez azonban főként jövő tavasszal az új betárazási időszak kezdetén derülhet ki.
Nem csak az energiaárak mutathatnak jelenleg csökkenést, de a gazdaság, a fogyasztás is lassul. Ennek következtében
2023 végére a hazai infláció is egyszámjegyűre zsugorodhat.
Az energiaárat az inflációval összekapcsolja és az árcsökkenés irányába mutat egy eddig kevesek által vizsgált jelenség is ami az energiadíj-felárak megjelenése a cégek árképzésében –, ami első hallásra riasztóan cseng, valójában épp az árcsökkentéseknek ágyaz meg.
Az idei évben egyre több külföldi vállalat kezdte bevezetni az úgynevezett energia- vagy áramdíjfelárat (hozzájárulást). A hazai sajtó is beszámolt róla, hogy a német Schleswig-Holstein szállodáinak egy része, vagy éppen a Hotel Bareiss Baden-Württembergben energiadíjat kér, utóbbinál ez kilenc eurót jelent vendégenként és éjszakánként. A bajor Hotel Krone-Postnál öt eurós a felár minden személyre és éjszakára, egy svájci szállodalánc pedig 3-5 százalékos extra díjat számol fel. Van olyan német étterem, ahol vendégenként 1,5 eurós energiafelárat szednek be.
Nyitókép: Mandiner/Ficsor Márton