Morálisan lejáratta magát az amerikai háborúellenes tábor

„1942-ben George Orwell azzal válaszolt a második világháborús brit belépést ellenző pacifistának, hogy »a pacifizmus objektíve pro-fasiszta«. A történelem folyamán persze sok eset volt, amikor a háború ellenzése morálisan helyes volt, intellektuálisan koherens, és igazolt. De a fasizmus elleni háború az előző század közepén nem tartozik ezek közé. »Alapvető józan ész – írta Orwell –,hogy ha akadályozod a háborús erőfeszítéseket az egyik oldalon, akkor a másikat segíted.«

Nyolc évtizeddel később egy fasisztoid orosz rezsim indít háborút Ukrajna ellene, majd a politikai spektrum minden pontjáról érkező hangok tarka csoportja arra szólította fel az Egyesült Államokat és szövetségeseit, hogy semleges pozíciót foglaljanak el a küzdelemben. A baloldali »antiimperialistáktól« a jobboldali »izolacionistákig«, köztük a tiszteletre méltóbb »realistákkal«, ezek a hangok nem pacifisták a szó szigorú értelmében. Kevesen, ha bárki is közülük, ellenzi az erő alkalmazását egyáltalán. De semlegesnek sem mondhatjuk őket. Azt állítják, hogy nem elég, ha a Nyugat abbahagyja Ukrajna fegyverrel való ellátását. Hanem még „vezekelnie” is kellene, amiért »kiprovokálta«, hogy Oroszország megtámadja kisebb, békés, demokratikus szomszédját, sőt eleget kellene tennie Moszkva »legitim biztonsági érdekeinek«. Ebben a tekintetben a mai háborúellenes koalíció objektíve fasizmus-párti. (…)

Oroszország háborúja Ukrajna ellen rámutatott az orosz hadsereg inkompetenciájára és Putyin elnök gőgjére. Úgyszintén kiderült, hogy az ukrán nép milyen bátor, aminek Ron Paul állításával ellentétben nincs szüksége amerikai biztatásra ahhoz, hogy megvédje szülőföldjét. Itt, az Egyesült Államokban a háború kimutatta egy ideológiailag sokszínű külpolitikai kommentátor csoport szellemi és morális romlottságát: az »antiimperialistákét«, akik rendszerint igazolják a birodalmi hódításokat, és a »realistákét«, akik a valóság figyelembe vétele nélkül érvelnek.”