Végvonaglás

„A világ érdeke a gyors ukrán győzelem lenne, palotaforradalom a Kremlben, társadalmi forradalom Oroszországban és a többi. Hazánk, a szovjetbarát Magyar Népköztársaság, már megint a történelem rossz oldalán áll.

A kercsi híd, az arcvonaltól biztonságosnak gondolt távolságban lévő köldökzsinór ukrán támadás folytán részben összeomlott, szimbolikai és logisztikai nehézségek elé állítva az orosz vezetést. A harkivi és herszoni ukrán áttörések a keleti és a déli fronton döntőnek látszottak, moszkvai puccskísérletről sutyorogtak, ehhez képest a létezhető legdurvábbat választotta a Kreml: újfent kijevi lakóövezeteket kezdett rakétázni.

A múlt hétvégén volt minek örülni. A neosztálinista imperializmus megbicsaklani látszott, Vlagyimir Vlagyimirovicsnak szomorú lett a kerekszülcsije (70), kiderült, hogy haditechnikája korszerűtlen, pontatlan, hadserege bár brutális, de motiválatlan, hadvezetése nemhogy egy Kutuzov- vagy Zsukov-szintű stratégával nem bír, de még egy Tolbuhinnal sem, az embernek tényleg a Kaszópusztán helikopterről AK–47-essel őzekre lövöldöző Czinege Lajos hadseregtábornok jut az eszébe Szergej Sojgu hadügyminiszter közelmúltbeli tevékenységén mélázva.”

Nyitókép: Mikhail Klimentyev / Sputnik / AFP