A korábbi jogállamisági és egyéb intézkedések nyomán Magyarországon ellenzéki körökből és a sajtóból többször is azt lehetett hallani, hogy »na most keményít be igazán az EU az Orbán-kormány ellen«. Aztán az igazi bekeményítés rendre elmaradt. A mostani forrásvisszatartás már tényleg komoly intézkedés?
Attól félek, nem. Még mindig túl sokan vannak az Európai Bizottságban és a tagállamok kormányaiban, akik nem veszik elég komolyan, ami Magyarországon történik. Orbán az elmúlt években kleptokráciává változtatta az országot, ahol a közpénz és az EU-s pénzek jelentős részét ellopják Orbán családtagjai és közeli barátai. Látjuk, hogy egyre több cég feladja, hogy közbeszerzésekre jelentkezzen, mert aki nem Orbán barátja, annak alig van esélye, hogy nyerjen. Az esetek több mint felében csak egy jelentkező van, szóval gyakorlatilag a tender kiírása előtt eldől, hogy ki fogja nyerni. Ahogy említette, voltak kísérletek a múltban, például kötelezettségszegési eljárás az Európai Bíróságon, vagy az úgynevezett hetes cikkely szerinti eljárás. Viszont egyik nem akadályozta meg abban Orbánt, hogy továbbépítse az illiberális demokráciát, bármi is legyen az.
Azok között voltam, akik letárgyalták az új jogállamisági feltételrendszert, és azt, hogy végre legyen lehetőségünk befagyasztani a forrásokat. De nagyon hosszú ideig tartott, hogy az Európai Bizottság végre alkalmazza ezt: az is kellett hozzá, hogy az EP beperelje a Bizottságot. És még mindig nagyon korlátozottan használják, csak a Magyarországnak járó források kis részére, 15 százalékára vonatkozóan. Ráadásul a Bizottság csak a probléma egy részére koncentrál: kizárólag a közbeszerzésekre. Nem a médiahelyzetre, nem a demokráciára, nem az igazságszolgáltatás függetlenségére. Attól félek, hogy a közbeszerzések helyzetének rendbetételétől nem lesz Magyarország ismét demokrácia. Ettől függetlenül persze támogatom, hogy a Bizottság végre tesz valamit. Reméljük, hogy működni fog, de ez túl kevés, túl későn.”