A rezsim mit sem tud a kereszténység és az egyetem lényegéről

„Fantasztikusan sokat ment Magyarország előre, úgyhogy én most már azt szeretném, hogy Magyarország kezdjen el végre hátrafelé menni.

Az alábbiakat olvasom: A felsőoktatási törvény legfrissebb módosításában az szerepel, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem saját hatáskörében többé nem dönthet arról, kiknek biztosít katedrát, illetve kutatói állást. Az NKE helyett mostantól a miniszterelnök politikai igazgatója, Orbán Balázs mondja ki a végső szót.

Az egészen kiváló, multilaterális felkészültségéről elhíresült Orbán Balázs. Maga.

Pedig ez nem volt mindig így. Például a keresztény középkorban (tehát a keresztény középkorban) az egyházi (tehát az egyházi) fenntartású egyetemek mindegyikét a libertas scholastica, azaz az egyetem testületeinek és tagjainak a szabadságát biztosító szellemiség határozta meg, privilégiumokat és jogi védelmet biztosítva az intézménynek. Az egyházi fenntartású középkori keresztény egyetemek autonómiája az oktatási rend szabadságát jelentette, s ha ez időnként sérült, például az 1220-as és az 1270-es évek Párizsában, akkor működésbe lépett a jogi autonómia, amely a fokozatok odaítélésének monopóliuma mellett sztrájkjogot (tehát sztrájkjogot) és a secessio, azaz a kivonulás jogát biztosította. Ez utóbbi volt a legnagyobb büntetés az autonómiát sértő egyházi vagy világi hatóság számára, mert ezzel elveszíthették az egyetem oktatói és hallgatói állományát, a képzett és tanult emberek helyileg máshová kerültek, s a város hatalmas bevételtől, az egyetemi polgárság állandó kiadásaitól fosztotta meg önmagát, ezért, ha erre került sor, azonnal az eredeti állapot helyreállítása vált a legfontosabb feladattá, még akkor is, ha ebből szinte kivétel nélkül az egyetemi testület került ki győztesen.

Nem véletlenül próbálta például a párizsi botrányok után az egyetem egész testületét, tanárokat és diákokat több egyetem is elcsábítani, így például III. Henrik Angliába, a toulouse-i egyetem elöljárósága pedig Toulouse városába. A középkori keresztény (tehát keresztény) egyetemeken ismert és gyakorolt jog volt a testületi ellenállás (tehát a testületi ellenállás) joga. A középkori keresztény (tehát keresztény) egyetemek rendelkeztek a licentia docendi privilégiumával, azaz azzal a döntési joggal, ki oktathat az egyetemen. A licentia ubique docendi a bárhol-tanítás-jogát biztosította a végzett diákoknak. A rektort (Oxfordban a kancellárt) az egyetem vezető testülete maga választotta a saját soraiból. A korabeli Orbán Balázsok, de még a korabeli Orbán Viktorok sem pofázhattak ebbe bele, sem a világi, sem az egyházi hatóságok, s a pápai hatalom még az egyházi vezetőkkel, a helyi püspökökkel szemben is az egyetemi autonómiát támogatta. Ugyanis a legfőbb cél – amiért persze sokszor meg kellett küzdeni – a libertas et tranquillitas, azaz a szabadság és nyugalom biztosítása volt, márpedig a középkori keresztény (tehát középkori keresztény) felfogás szerint az nevezhető szabadnak, aki »önmaga oka«, aki viszont más érdekében tesz, avagy más hatalmát szolgálja, az nem szabad.

Mindez tehát a középkori keresztény egyetemeken.

A mai magyar rezsim a fenti három fogalomról, vagyis a kereszténység és az egyetem lényegéről és rendeltetéséről mit sem tud, a szabadságot pedig kizárólag önmagára vonatkoztatva ismeri.

Én most arra leszek kíváncsi, hogy a Közszolgálati Egyetem oktatói és hallgatói hallottak-e a középkori keresztény egyetemekről, tudják-e, mi az autonómia lényege, mi a tanszabadság, s élnek-e a sztrájkjoggal, netán a secessióval?

És tudják-e, mi az a libertas és mi az a tranquillitas?

Senki ne tévedjen: a kérdéseim szónokiak. Mindegyikre pontosan tudom a választ.”

Nyitókép: Gábor György Facebook-oldala