Nagycsaládosként folyamatos céltáblák lettünk a társadalomban.
Nagycsaládosként folyamatos céltáblák lettünk a társadalomban. Sokszor nem egyszerű megfelelni ennek a korábban nem látott »tisztségnek«.
A szokásos heti, nagy bevásárlásunkat végeztük. Ám mindenekelőtt helyet kellett vadásznunk az autónk számára a szupermarket zsúfolásig megtelt parkolójában. Azt már nem is reméltük, hogy a családosoknak fenntartott hely szabadon vár majd ránk, és nem egy csinikosztümös hölgy bitorolja azt egy személyben a luxus terepjárójával. Mivel természetesen minden hely foglaltnak bizonyult, a nem már annyira türelmes gyerekeinkkel szintén zsúfolásig „megpakolt” autónkkal addig köröztünk, amíg meg nem leltük a nekünk rendelt helyet. Egyszemélyes autók szintén köröztek és köröztek.
A parkoló egyik távolabbi szegletében azonban egyszer csak felszabadult egy optimális territórium, amelynek elfoglalásáért valóságos küzdelem indult el. Úgy adódott, hogy a célba mi érkeztünk optimálisabb irányból. Tekintve az autónkon belül szintén pezsgésnek indult életet, nem haboztam elsőként behajtani a felszabadult parkolóhelyre – minden udvariasságot és lelkizést mellőzve.
A győzelem mámorától átitatódva ki is pattantam a kormány mögül, és leplezetten diadalittas »vae victis« állapotban körbenéztem. Ám ez a fölényesség nem tarthatott tovább pár pillanatnál, mert a legyőzött ellenfelem szintén kipattant az autójából és kérdőre vont, hogy lehetek ennyire arcátlan, hiszen ő már mióta itt köröz, hogy végre helyet találjon.
Ezen a ponton az őszinteség maradt az egyetlen út számomra. Odamentem a felháborodott »ellenfelemhez«, és azt feleltem neki: »Tudja, alaphelyzetben tökéletesen megértem, hogy kiakadt az udvariatlanságomon. De nézze – és ezen a ponton elkezdtem kiemelni a bevásárlásunkat 'segítő négy kisebb gyermekünket az autóból' – ennyi gyerekkel érkeztem. Én is köröztem már egy ideje, hogy meg tudjak állni, és a családosok parkolója szokás szerint foglalt nem családosok autóival. Ezzel együtt elnézését kérem.« – fejeztem be a védőbeszédemet, mire beszélgetőpartnerem, akit minden bizonnyal már a gyerekeim száma kellően lesokkolt, csak annyit szólt: »Ja, persze. Látom, van mentsége.«”
„Mint nyári patakban a piócák, úgy tapadnak rám!" – Gável András a Mandinernek
Torz minden olyan helyzet, amelyben a hazaszeretet a hit fölé kerekedik. A kereszténység nem lehet máz, mert Isten felett nem állhat soha semmi – mondja a keresztény könnyűzenész. Az Eucharist Zenekar frontemberével hitről és zenélésről, hagyományról és megújulásról, közéleti harcokról és a death metalról is beszélgettünk – és azt is megkérdeztük tőle, hogy szerinte van-e helye gitározásnak a katolikus templomokban. Bővebben...
Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay
Kuminetz Géza katolikus pap, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora jelentkezett egy kis könyvecskével, amely a keresztény antropológiát mutatja be, vitatkoztatva azt a rivális elképzelésekkel.
A kérdés, hogy az Országgyűlés hajlandó lesz-e tudomást venni arról, hogy van nemzeti minimum ebben az országban, s megteremti-e az ezt leképező politikai minimumot. Győri Enikő írása.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
Ivan Krasztev a Partizán műsorában kijelentette, hogy egy ekkora váltás „rengeteg változást” tesz lehetővé. A kérdés az, hogy mennyi időt ad magának a magyar társadalom, hogy eldöntse mit akar.
Zéró korrupció, béke és tisztelet – íme, az új társadalmi szerződés!
Magyar Péter politikai üldözés elérte a Nobel-díjas Krausz Ferencet is.
Nagy János kijelentette, a leköszönő kormány büszke lehet a munkájára.
