Nagycsaládosként folyamatos céltáblák lettünk a társadalomban.
Nagycsaládosként folyamatos céltáblák lettünk a társadalomban. Sokszor nem egyszerű megfelelni ennek a korábban nem látott »tisztségnek«.
A szokásos heti, nagy bevásárlásunkat végeztük. Ám mindenekelőtt helyet kellett vadásznunk az autónk számára a szupermarket zsúfolásig megtelt parkolójában. Azt már nem is reméltük, hogy a családosoknak fenntartott hely szabadon vár majd ránk, és nem egy csinikosztümös hölgy bitorolja azt egy személyben a luxus terepjárójával. Mivel természetesen minden hely foglaltnak bizonyult, a nem már annyira türelmes gyerekeinkkel szintén zsúfolásig „megpakolt” autónkkal addig köröztünk, amíg meg nem leltük a nekünk rendelt helyet. Egyszemélyes autók szintén köröztek és köröztek.
A parkoló egyik távolabbi szegletében azonban egyszer csak felszabadult egy optimális territórium, amelynek elfoglalásáért valóságos küzdelem indult el. Úgy adódott, hogy a célba mi érkeztünk optimálisabb irányból. Tekintve az autónkon belül szintén pezsgésnek indult életet, nem haboztam elsőként behajtani a felszabadult parkolóhelyre – minden udvariasságot és lelkizést mellőzve.
A győzelem mámorától átitatódva ki is pattantam a kormány mögül, és leplezetten diadalittas »vae victis« állapotban körbenéztem. Ám ez a fölényesség nem tarthatott tovább pár pillanatnál, mert a legyőzött ellenfelem szintén kipattant az autójából és kérdőre vont, hogy lehetek ennyire arcátlan, hiszen ő már mióta itt köröz, hogy végre helyet találjon.
Ezen a ponton az őszinteség maradt az egyetlen út számomra. Odamentem a felháborodott »ellenfelemhez«, és azt feleltem neki: »Tudja, alaphelyzetben tökéletesen megértem, hogy kiakadt az udvariatlanságomon. De nézze – és ezen a ponton elkezdtem kiemelni a bevásárlásunkat 'segítő négy kisebb gyermekünket az autóból' – ennyi gyerekkel érkeztem. Én is köröztem már egy ideje, hogy meg tudjak állni, és a családosok parkolója szokás szerint foglalt nem családosok autóival. Ezzel együtt elnézését kérem.« – fejeztem be a védőbeszédemet, mire beszélgetőpartnerem, akit minden bizonnyal már a gyerekeim száma kellően lesokkolt, csak annyit szólt: »Ja, persze. Látom, van mentsége.«”
„Mint nyári patakban a piócák, úgy tapadnak rám!" – Gável András a Mandinernek
Torz minden olyan helyzet, amelyben a hazaszeretet a hit fölé kerekedik. A kereszténység nem lehet máz, mert Isten felett nem állhat soha semmi – mondja a keresztény könnyűzenész. Az Eucharist Zenekar frontemberével hitről és zenélésről, hagyományról és megújulásról, közéleti harcokról és a death metalról is beszélgettünk – és azt is megkérdeztük tőle, hogy szerinte van-e helye gitározásnak a katolikus templomokban. Bővebben...
Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Az egykori tévést többek között arról kérdeztük, hogy a magyar társadalomban lévő árkok valaha betemethetők lesznek-e. Interjúnk.
Kemény, határozott vélemény.
A hangos magyar író fejben bezzegmáshol él. Tíz éve nyitott határokat követel, mert bécsi, berlini és frankfurti fogadásokon látta, hogy az idegen szép.
Orbán Viktor akkor is megadta a tiszteletet Donald Trumpnak, és kiállt mellette, amikor a nyugat-európai politikai elit ennek az ellenkezőjén versengett. Stumpf István írása.
A Mandiner 75 részes sorozatban mutatja be a Tisza-vezér legnagyobb hazugságait. 70. rész.
Johann Wadephul szerint Ukrajna győzelme az egyetlen elfogadható opció a NATO számára.
