„Nem gondolom, hogy szobordöntögetés minden esetben rossz, ahogy azt sem, hogy a könyv önmagában szent, és bármi is álljon benne, már önmagában az, hogy papírra került, az örökkévalóságon felül állóvá tenné.
Az emlékművekkel is hasonló a helyzet. Csak azért, mert valaki immanentizálta a gondolatait, nem jelenti azt, hogy azokra valóban szükség van. És hogy ez miért nem relativizálás?
Mert azt sem gondolom, hogy az alkotás megfosztható az értéktől. Az érték pedig nem relativizálható, hiába próbálják újra és újra megtenni vele. A hit, a hagyomány, a keresztény ember vallotta sarokpontok akkor is megmásíthatatlanul léteznek, amikor egy állam tagadja őket. Mondok egy példát!
A munkácsi Turul reménycsillag, igazodási pont, mementó és zálog volt a számunkra. Esszenciális jelkép minden magyarnak, a 2008-as újraemelése pedig olyan értékteremtő munka, amelyről a banderisták nem is álmodhatnak.”
Nyitókép: A munkácsi várnál lévő turulszobor. Fotó: MTI / Friedmann Endre