
A provokáció határairól: meddig lehet szemet hunyni felettük?
A munkácsi Turul reménycsillag, igazodási pont, mementó és zálog volt a számunkra.

„Nem gondolom, hogy szobordöntögetés minden esetben rossz, ahogy azt sem, hogy a könyv önmagában szent, és bármi is álljon benne, már önmagában az, hogy papírra került, az örökkévalóságon felül állóvá tenné.
Az emlékművekkel is hasonló a helyzet. Csak azért, mert valaki immanentizálta a gondolatait, nem jelenti azt, hogy azokra valóban szükség van. És hogy ez miért nem relativizálás?
Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:
Vereség után: megszólal a Fidesz kampányfőnöke | REAKCIÓ Orbán Balázzsal (VIDEÓ)

Mert azt sem gondolom, hogy az alkotás megfosztható az értéktől. Az érték pedig nem relativizálható, hiába próbálják újra és újra megtenni vele. A hit, a hagyomány, a keresztény ember vallotta sarokpontok akkor is megmásíthatatlanul léteznek, amikor egy állam tagadja őket. Mondok egy példát!
A munkácsi Turul reménycsillag, igazodási pont, mementó és zálog volt a számunkra. Esszenciális jelkép minden magyarnak, a 2008-as újraemelése pedig olyan értékteremtő munka, amelyről a banderisták nem is álmodhatnak.”
Nyitókép: A munkácsi várnál lévő turulszobor. Fotó: MTI / Friedmann Endre







