A hordó tetején

Egyébként Budapesten az átlagnyugdíj 195 963 Ft és legkevesebb Bács Kiskun megyében 146 053 Ft. Ezek szerint ennyien vakarták a seggüket munkanélküli segélyen. Ez miért is az Orbán kormány hibája? Ugye tudjuk, hogy a nyugdíjat a korábban ledolgozott idő után számolják? És a szocialista kormányok alatt minden gazdasági ösztönző amellett szólt, hogy legyél minimálbéren bejelentve és a különbözetet tedd zsebbe. Boldogan vigyorogva meg is tették sokan, bár már akkor mondták a minimálbér után nagyon kevés nyugdíj lesz. És lőn! Orbánék kifehérítették a gazdaságot az emberek nem minimálbérért dolgoznak és magasabb is a nyugdíjuk. Ennek ellenére ennyit a nyugdíjasokért egyetlen kormány sem tett ocsmány dolog, hogy azok hőzöngenek, mint ez a dagadt picsa itt, akik az alacsony nyugdíjalapokat intézték.

De ki az a Gy. Németh Erzsébet??

Bözsi! Könnyű neked, minimum 2 évre való tartalékod van, csak a tokádon! A csüngő hasadról nem beszélve. Igazi komcsi túlélő!

Az összes európai kultúrnyelv rontott történelmi nyelv, köztük természetesen a mai magyar nyelv is. Ennek a rontásnak az "okát és fokát” kell felfedni, hogy a mai szavakban felismerjük az eredeti tartalmat, ami nagyon sok fizikai-szellemi és társadalmi problémára ad világos magyarázatot. Ez azt jelenti, hogy ha sikerül feltárni a torzulások, és kopások jellegét, akkor megismerjük, és vissza adhatjuk a szavak ősi jelentéstartalmát. Ez a képesség azonban, csak a magyar nyelvben van meg, melynek létezik egy olyan csodája is, hogy rajta keresztül fel lehet fedni az európai kultúrnyelvek és írások ismeretlen származását és ókori, középkori fejlődését. A nyelv szétválása és elkülönülés folyamatos módosulásokkal megy végbe. Meg kell azonban különböztetni a belső és természetes elkülönülést, a külső mesterséges beavatkozástól. A fent említett torzulások főként az úgynevezett szitokszavak A zsidó-keresztény vallás a szittya vallás istenszavaival és jelzőivel nevezte el az ember számára legundokabb és legalantasabb dolgokat. Ezek emlegetésével ugyanis a napisteni kötödést kívánták semlegesíteni és a szittya magvakat manipulálni. Pl. a nap- parázsból a parázna, a nap- ősár sárból az ürülék- szar, a napistennő disznőból disznó lett. A Fehérló istennő méhéből poklából pedig a pokol lett, ahonnan ördögfiak születnek, stb. annak a mesterséges beavatkozásnak a következményei, hogy a nyelv- és írás-kultúrát a volt szittya országokban erőszakkal változtatták meg. Az így véghezvitt változások durvák voltak és a nyelvek fejlődésében sokszor indokolatlan torzulásokat okoztak. Ezek ugyanis a parancsszóra ránk erőltetett latinos- görögös "írástechnikából" adódtak. Mégpedig azon egyszerű okból, hogy a szittya-magyar rovásírással írt szavakat nem tudták jól pontosan leírni, így ennek következtében nem is tudhatták helyesen „rekepitulálni", azaz visszaolvasni. Pl. a szittya szót latinul scutat görögül pedig szkyta-ként írták le, amiből mára az ősi szittya szónk helyett igen helytelenül a szkita szó ment át a magyar köztudatba. Erdély ősneve Dücs Dicső ország volti amit Dacia- alakban vett át a világ. A változások egy része természetes volt, hiszen igen nehezen értették meg a magyar beszédet és ezért a szavakat elferdítve adták vissza írásaikban. Képzeljük csak el, mi volna, ha valaki a kínai, vagy az angol beszédet magyarosan írja le és azt visszaolvassa. Mi mindent hallhatnánk? Vegyünk csak egy egyszerű mondatot: Azt írom; Isten veled. Ez angolul írva I writhe, Good Bye, Ez pedig kiejtés szerint magyarosan leírva Áj rájt Gúd Báj. Ha ezt egy angol kezébe adjuk, akkor az valami ilyesmit olvas ki belőle: Édzs rézst Gad Bédzs. Vajon mit értene ebből egy igazi angol? Ilyen és hasonló viccek történtek már sok ezer éve a szittya-magyar szavakkal és nevekkel. Mindenki ismeri a sok száz évvel későbbi korból az alábbi latin betűs talányokat; Tewrewk= Török, a Dessewffy- Dezsöfi, stb. A magyar diákokat az ős-irodalom címén ilyen értelmetlen magyar szövegekkel traktálják: Latiatuc feleym zumtuchvel mic vogmuc. A magyarok természetesen nem így beszéltek, habnem e-képpen= látjátok feleim mik vagyunk. Vagyis értelmes magyar szavakkal beszélte ki de hát a szerencsétlen idegen pap, vagy szerzetes írta ezt le mindezt nyilván a legjobb tudása szerint, stb. Amikor ilyen szavak szerepelnek mint ősszavak, a diákok meghökkenve mondják magukban, hogy Ejnye- ejnye, micsoda „bikkfanyelvet beszéltek az ősök. Holott az őseink értelmesen és világosan fejezték ki magukat, csakhát az idegen latinos írástudó barátok hiányos latin betű készlettel nem tudták a magyar szavakat helyesen leírni. Így születtek az alábbi szörnyszülöttek: gyümölccsel- gimilcwel, imádjuk- wimaggiuc, ördög- urdung, ősünket- ise-mucut, stb. lágy vélem, hogy némiképpen sikerült érzékeltetnem a rovásírás betiltása és a szentistváni vallás-, valamint írásváltás révén bekövetkezett változások kialakulásának mibenlétét. Természetesen sokkal többről van szó, mint ami a fenti példák után felsejlik. Az említett folyamat eme „elrettentő idézetei" mégis csak apró bizonyítékok. Ezek kötelezővé tétele, évtizedes- és évszázados alkalmazása ugyanis, a magyar agyakban és a nemzeti tudatban értelemzavaró változásokat hozott. Ennek fontosságát viszont azért kell kétszeresen is aláhúzni, mert a mai nyelvtudomány erről a történelemdeformáló változásról egyszerűen nem vett tudomást. Az egészet kiragadják az ősi szittya-magyar kultúra évezredes kereteiből és átteszik egy ma judeo-kereszténynek nevezett kultúrkörbe, mely nagyon távol állt a szittya-magyar szakralitástól és szellemiségtől. Ma pedig azt tanítják, hogy a „magyar irodalom" megjelenését a "Tihanyi alapítólevél", az "Ómária Siralom”, vagy a "Halotti Beszéd" írás dokumentumainak írásbeliségétől számítják. Sőt ezt úgy aposztrofálják, hogy hála a nyugati kultúrának nálunk is megjelentek a magyar irodalom első zsengéi. Ennek következtében az egyházi irodalomnak hála az addig barbár és írástudatlan magyarok megindulhattak a "európa-kultúra" katolikus- keresztény papok által kimunkált útján. Azt is kinyilvánítják, hogy a "magyar irodalom” ezekkel művekkel kezdődött, Azt viszont elfejetik közreadni, hogy következő 400 azaz négyszáz! év alatt szinte semmit sem fejlődött a "magyar irodalom" színvonala. Ezt ugyanis egy Mátyás korabeli irodalmi remekkel szeretném bemutatni. Szemléltetésül és elrettentésül hadd idézzek néhány "magyar sort" egy 16, századi kéziratból. Mégpedig abból, ahol a Jankowich-gyűjtemény Nándorfehérvár elestéről tudósít: "Az Landor feyrwar El wezessenek oka E woth Es lgy Esseth.” Az Nándorfehérvár elvesztésének oka ez volt és így esett. "feu Kewetheth Bee constanczy Napolyba zwulthan zelym chasarhozmynth annak Elewtte az attyahoz payazith chasarhoz Kewldewzewth:... " Főkövetet, be Konstantinápolyba szultán Szelim császárhoz, mint annak előtte az atyjához Bajazid császárhoz küldözött. stb. Most ne minősítsük a latinos íráskultúra négyszáz éves "fejlődését" a "Halotti Beszéd" színvonalához képest. Azt azonban a világért se feledjük el, hogy ez az írás Mátyás korában, a magyar kultúra reneszánszának korában, vagyis egyik kimagaslónak mondott időszakában készült. Ez ugyanis azt jelenti, hogy az előző évszázadokban még ennél is „kriminálisabb" magyarsággal írták meg az egyházi "írástudók" a magyarok történelmét.