A népnek joga van önmagáról dönteni. De vajon ez azt is jelenti, hogy mindig igaza van?

Van, amikor igaza van. Máskor nincs.

Évek óta azon lamentálnak, hogy Magyarországon tekintélyuralmi rendszer épül, megszűnik a demokrácia.

„»Egy apró asszonyt, egy nagyformátumú államfőt veszített Nagy-Britannia és a világ, osztozom a gyászolók fájdalmában. Isten nyugosztalja, Felség!«, írta Karácsony Gergely, és nehéz szánalom nélkül nézni ezeket a hazátlan bitangokat, akik a »vármegye« puszta nevétől is kiakadtak, most pedig rajongással beszélnek egy középkori tisztség anakronisztikus képviselőjéről.
Számukra a Szent István napi tűzijáték rongyrázás, államalapító szent királyunk törvényhozó jobbja tetemcafat, de elájulnak egy hatalom nélküli, senki által meg nem választott asszonytól, akinek a kapcsán hirtelen pozitív jelentéssel telnek meg a »haza«, »nemzet« sőt »birodalom« kifejezések azoknak a szájából és tollából, akik ugyanezen szavakat magyar viszonylatban csak a fasizmus, a nácizmus és a szélsőségesség szavakkal együtt tudják kiejteni. Akik kiakadnak azon, ha Orbán Viktor egy drága étteremben ebédel, odavannak az egyik kastélyából a másikba bolyongó felségért.”

Nyitókép: Facebook