„Nem könnyű engem kormánypártisággal vádolni, de bevallom: semmi kivetnivalót nem találok abban, hogy a nőknek az abortusz előtt meg kelljen hallgatniuk a magzatuk szívhangját. Úgy gondolom, hogy az elhatározás komolyságának egy ilyen próbán egyáltalán nem árt átmennie – annak az embriónak pedig, akinek a szívhangja eltántorítja az anyját az abortusztól, kifejezetten érdemes megszületnie. Akik azzal érvelnek, hogy a szívhang traumatizálja a terhes nőket, esetleg tegyék fel maguknak a kérdést: nem az abortusz traumatizálja őket valójában?
A szívhang meghallgatása mindössze hallhatóvá teszi azt az életet, amelynek a kioltását az adott nő a nőgyógyásztól kéri.
Miért kellene a magzatokat traumamentesen, azok életéről tudomást nem véve elkaparni? Miért kellene az egészségügynek – amely nevéből következően az állampolgárok egészségét szolgáló ágazat volna, még ha ez Magyarországon nem is nagyon teljesül – egészséges magzatok halálát megkönnyítenie?
Az abortusz ma a fogamzásgátlás utolsó védvonala, márpedig ez elfogadhatatlan barbárság – meggyőződésem, hogy el fog jönni a történelemben az a fényesebb nap, amikor erre a gyakorlatra úgy tekint majd az emberiség, ahogy manapság mondjuk a nem kellő származású ártatlanok elpusztítására. Egy olyan kormányzati döntést, amely ennek a tömeges magzathalált termelő intézményrendszernek a nagyüzemi működését akár csak érzelmileg megnehezíti, amely egészséges magzatok életét esetleg megmentheti, én nem tudok elítélni. Amíg az abortusz nem jár a jelenleginél súlyosabb pszichés megrázkódtatással, amíg nők és férfiak fejében a fogamzásgátlásnak egy radikális módjaként él, addig a párok nem fognak felnőni a szexualitással járó felelősségükhöz, addig nem tényleges felnőttek, hanem továbbra is túlérett pubertáskorúak közösülnek egymással. Márpedig a felelősség nem alakul ki magától: azt törvényszerűen valamiféle drámai körülmény váltja ki – a magzat szívhangja lehet akár ilyen.
Az intézkedés ellenzői azzal érvelnek, hogy a szívhang meghallgatása nem fogja eltántorítani a nőket az abortusztól, mindössze fájdalmat okoz nekik. Lehet, hogy igazuk van: talán annak a terhes nőnek azt a konkrét abortuszát nem akadályozza meg – talán csak az azt követőt, meg az azt követőt, meg az azt követőt. Az a fájdalom, amelyet az abortuszt kérő nő az elvetésre szánt magzat szívhangjának hallatán érez, egyszer majd a fogamzásgátláshoz tartozó felelősségvállalás érzelmi fedezetévé válhat – márpedig ez a fajta felnőttség másképp nem tud kialakulni.