Görbe hétvégéje volt az ukrán külügynek

Egy mentség van arra, ahogy a hetet az ukrán külügy kezdte: az, hogy valószerűtlenül szép helyen dolgoznak. A Szent Mihály-székesegyház aranyos hagymakupoláiról egyenest a minisztériummal szemben bukik le a fény a Szent Volodimir-hegy oldalán a Dnyeperbe. Puszi a Bem tér, a Werderscher Markt meg a C Street 2201 homlokzatára, de ilyen külügyminisztériuma nincs mindenkinek. Egy sanda kipillantástól meg lehet részegülni, egy folyóra néző kávészünet felér egy világ körüli LSD-körúttal. Más magyarázat viszont nincs.

Oleh Nyikolenko külügyi szóvivő kezdte a sort múlt pénteken, aki Facebook-posztjában egyenesen Szijjártó Péternek válaszolt. A magyar diplomácia feje mit sem sejtve kimondott a múlt héten egy banális igazságot –

Nem volt ez egy ukranofób megjegyzés, hozzá sem tette, hogy az ukránok miatt, talán még a szankciókról is csak pár mondattal arrébb esett szó; nap süt, ló nyerít, a háború hazavágta Európa energia- és élelmiszerpiacait.

Erre Nyikolenko olyat aszondott, mintha az anyja tejét is Brüsszelben fűszerezték volna: „Őszintén kell beszélnünk arról, hogy az Európai Unió gyengüléséhez a belső egységének lerombolására irányuló kísérletek vezetnek”, írta volt a külügyi szóvivő. Igen, talán bizony a Twitteren sokat lecsípnek a magyar nyilatkozatok az erős uniós egység látszatából – de semekkora európai egység nem tudja megakadályozni a gázarmageddont, hacsak nem az Északi Áramlat 2 megnyitása mögött áll össze, gáz nélkül meg ez a szép kontinens akkor is harmatgyenge, ha harminchangos uniszónóban énekli az Oj u luzi cservona kalinát. Jó, hogy Nyikolenko szót visz, nem számot vagy fegyvert – mert aki az egységet meg az erőt csak ilyen posztmodern kontextusban tudja értelmezni, arra kár rábízni valós tüzes vassal vívott háborút. Egységgel sajnos se fűteni, se műtrágyát gyártani, se vegyipart fenntartani nem lehet.

És akkor arról már ne is beszéljünk, hogy a kárpátaljai magyarokra a „több mint 150 ezer magyar származású ukrán” szófordulattal látta diplomatikusnak hivatkozni a külügyi szóvivő, meg elsütötte a szakállas poént is a történelem jó és rossz oldaláról.

A sort Alekszej Aresztovics elnöki tanácsadó folytatta, aki felszólította az ukránokat, hogy legyenek kedvesek hinni a győzelemben, mert Amerika már leszállította a Herszon teljes felszabadításához szükséges fegyvereket –

Ezek nélkül pedig nehéz lesz beváltani Aresztovics ígéretét, mely szerint „lassan elpusztítunk mindent és mindenkit”, mert „ez eldöntött kérdés”.

A záróakkordot, a hétfői Dmitro Kuleba-tweetet pedig borzasztóan nehéz másként értékelni, mint csikorgó macskajajt a Dnyeszterbe borulós dáridó után. Az ukrán külügyminiszter a következő gyurcsányi szabadverset írta tegnap: „Probléma: emelkedő árak és rezsiszámlák az EU országaiban. Ok: Oroszország Európa elleni háborúja – katonai agresszió az ukránok ellen, az EU-s polgárok energetikai zsarolása. Megoldás: maximális támogatás Ukrajnának, hogy korábban győzzük le Putyint, és ne ártson többet Európának.”

A formai hasonlóság nem véletlen: Ukrajna első számú diplomatájának nyilatkozata egy DK-s kommentelő külpolitikai lényeglátását, logikáját és ismeretanyagát tükrözi. Mintha a nyugati katonai támogatás segítene Ukrajnának megváltoztatni a jelenlegi harctéri állapotok megváltoztathatatlan részét, és

nem pedig az európai-orosz energiatengely teljes és végleges megszűnéséhez. Mintha egy legyőzött Putyin első dolga lenne „nem ártani többet Európának”.

Valami nincs rendben az ukrán kommunikációval. Minden tisztelettel: Ukrajna csúcspolitikusai vagy gátlástalanul hazudnak, vagy lövésük nincs a dolgukról. Előbbi esetben érzik a nyakukban a demkói orosz húsklopfoló acélos hidegét, a nyugati front recsegését-ropogását a gázszámlák alatt, melyeket egyre nehezebb kommunikációs bűvészkedéssel elhatárolni a szankciós rezsimtől, és kétségbeesésükben nagyokat mondanak. Olyan egyenméretű konfekció-bullshitet, amivel az Európai Unió nagyobb államainak élén is két évtizede el lehet lébecolni: egység, rossz oldal, jó oldal, maximális támogatás. Azzal az apró különbséggel, hogy Európa nagyobb államai évtizedek óta nem állnak háborúban, pláne a világ kettes számú atomhatalmával, s így könnyebben hazudhat palástot magára a meztelen király.

Vagy nem érzik, nem tudják, nem látják az igazat, és elhiszik maguknak a saját hazugságukat. Azaz lövésük sincs a dolgukról, és végtelenül alkalmatlanok Európa legnehezebb geopolitikai helyzetben lévő országának vezetésére – amely náluk, Isten bizony, sokkal jobbakat érdemelne.

S hogy miért vannak mégis ott, az vet csak fel igazán kérdéseket.

Nyitókép: MTI/AP/Olivier Matthys