Bezzegberlin irányt mutat

Nyitókép: a berlini, tempelhofi szocdemek Facebook-oldala

A baloldal Berlint választja, a jobboldal Budapestet – jelentette ki a választások előtt az olasz Demokrata Párt főtitkára, Dobrev Klára elvbarátja, nagyjából egyidejűleg azzal, hogy Ursula von der Leyen az összes létező európai értéktől eltelve, mosolygósan rámutatott: ha Olaszország a rossz irányba indul el, akkor „vannak erre eszközeink”.

És akkor nicsak, szembejön egy hír ebből a jó Berlinből. Mármint abból a derék európai fővárosból, ahol a tavaly szeptemberi képviselőházi választásokon nem sikerült megoldani, hogy minden szavazókörben legyen annyi szavazólap, ahány szavazó, és lehetőség szerint az adott szavazókör szavazócéduláját kapja a választó, ne teljesen más kerületekét; valamint hogy ne legyen helyenként 126–150 százalékos a részvételi arány, továbbá minden jegyzőkönyv ki legyen töltve és alá legyen írva – és ne az történjék, ami történt, hogy a szavazatok egyhatodáról nem áll rendelkezésre szabályos nyilvántartás, amint az mostanra, urnazárás után egy évvel (néhány jobbos újságíró szívós tényfeltárásának köszönhetően) kiderült.

Tehát szembejön egy hír ebből a mintametropoliszból, ahol a minap egy arab kinézetű férfi támadt rá egy gyermekét kísérő rabbira, másnap a metrón kezdtek ketten ütlegelni és szidalmazni egy zsidó fiatalembert, hétvégén pedig egy meleg párra hajítottak (köpködések közepette) macskakövet.

A hír pedig a következő. Tempelhof-Schöneberg városrész SPD-szervezete „Transz felszabadítást most: Tényleges önrendelkezési törvényt!” címmel határozatban fordult a párt tartományi és szövetségi közgyűléséhez. A határozatban üdvözlik ugyan az elfogadásra váró új német jogszabályt, amely nagy vonalakban azt célozza, hogy ezentúl 14 éves kor felett évente egyszer bemondás alapján lehessen majd nemet váltani (páros években Sabine vagyok, páratlanokban Jürgen, a hárommal oszthatókban esetleg nembináris, varietas delectat) –

Szerintük „már a hetedik életév betöltésétől kezdve lehetővé kell tenni, hogy a kiskorúak maguk nyilatkozzanak az anyakönyv szerinti nevük és nemük megváltoztatásáról”, mivel „nincs objektív alapja” a 14 év alattiak eltérő kezelésének. Mint ahogy a sportversenyek esetében is meg kell szüntetni azt az anomáliát, hogy „objektív ok nélkül” zárnak ki transznemű sportolókat.

Tulajdonképpen logikus is: miért is lenne mindezeknek objektív alapja, ha a biológia mint olyan már tiltott transzfób tannak minősül berlini körökben. Júliusban a neves Humboldt Egyetemen hangos tiltakozások miatt lemondták egy fiatal (és egyébként példásan balos feminista) biológusnő előadását, amelyet a Tudományok Éjszakáján tartott volna arról, hogy miért beszél a biológia (mint tudomány) csupán két nemről, azaz hogy a „gender” mellett létezik ám „sex” is. „A mi egyetemünkön nincs helye queerellenességnek!!” – kiáltozták akkor a tüntetők az úgynevezett „Kritikus Jogász*nők Köre” szervezésében, no pasarán. (Mi lenne ott, ha még ráadásul kritika nélkül vennék át az ostoba woke hisztit?)

A berlini SPD-határozatban azonban a biológia negligálása mellett egyéb érdekességekre is bukkanhatunk: „A kiskorúak messzemenően a szüleik jóindulatára vannak utalva. Ez a liberális felfogású családokban működhet, de tudjuk, hogy messze nem minden háztartásban ez a helyzet” – olvasható az indokolásban;

Így hát a konzervatív elhajló anyákkal és apákkal szemben gondoskodni kell a megfelelő (Von der Leyen-i értelemben véve jogállami) eszközökről: „Abban az esetben, ha a szülők nem járulnak hozzá a kiskorú kívánságához, fontos, hogy a kiskorúaknak ne kelljen szembenézniük saját szüleik beperlésének gondjával. Ezért közvetlenül az anyakönyvi hivatalnak kellene bevonnia a bíróságot” – ahol azután a bíró (talán épp a Kritikus Jogász*nők Körének egyik öregdiákja) meghozza „a gyermek érdekeinek megfelelő” döntést.

A nemváltó hétévest pedig a szülők a gyerekülésbe szépen becsatolva hazafuvarozhatják a tárgyalásról, kezükben az igazságszolgáltatás határozatával. Mert ahhoz még kicsi, hogy ülésmagasítás nélkül utazzon a kocsiban, horribile dictu egyedül keljen át egy kereszteződésen,

Nem szívesen fokozom az émelygést, de szikár tény, hogy teljesen véletlenül pont a Tempelhof-Schöneberg kerület „SDPqueer” munkacsoportjának jegyzője egy bizonyos Rüdiger Lautmann, aki 1979-ben a német szociológusok konferenciáján szorgalmazta a 14 éven aluliakkal folytatott szexuális cselekmények dekriminalizálását, 1994-ben pedig „Die Lust am Kind” címmel írt könyvet, melynek fülszövege szerint „a pedofíliának semmi köze nincs a visszaéléshez”. De Isten ments, hogy bármi összefüggést vélelmezzek a gyerekek körüli transzlobbi és a pedofília között – tényleg csak rácsodálkozom a véletlen egybeesésekre.

Mindenesetre a kormánypárt felsőbb fórumai egyelőre nem nyilatkoztak a sajtónak az SPD-alapszervezet követeléseiről. Úgy tűnik, a fároszként világító, masírozva követendő Berlinnek sem morálisan, sem emberi jogilag nincs zsigeri elhatárolódnivalója az ügyben.