Azzal pedig mit akar mondani a Nézőpont Intézet roppant mód felkészült szociológusa, hogy az emberek »felbátorodtak«? Ezt vajon milyen adatokból olvassa ki? Felbátorodtak? És ha épp ellenkezőleg: elbizonytalanodtak és megfélemlítették őket, melynek következtében minden igyekezetükkel csak megfelelni kívánnak, vagyis a megfelelési kényszer vezeti a válaszadók nagy részét. Kivált egy olyan politikai hatalom regnálása alatt, amely a (keresztény) nemzethez való tartozás egyik legfőbb kritériumát épp a vallásban, a vallási elköteleződésben látja. Mindez azonban fel sem merült, de hisz nem is voltam ott.
Aztán végképp nézhetetlenné válik az agitprop duma: 2010 előtt (!!!) nem vállalták az emberek a vallásosságukat, ám 2010-ben »tendenciaváltás« történt, s olyan jobboldali-konzervatív kormány került hatalomra, amely támogatja az egyházakat, ezért az emberek egyre nagyobb bátorsággal (!!!) vállalják vallásosságukat. Vagyis bátorság és nem politikai konformizmus.
Aztán egyikük közli, hogy 1945-től 1990-ig létezett az a kommunista rendszer, amely kifejezetten tiltotta a vallásgyakorlást. 1990-ig! Végül megállapodnak abban, hogy az, aki »a maga módján vallásos« , az »nem vállalja a hitét«, az »ciki«, az »avítt«, »kaotikus«, de azért mégis jó (!!!), mert »megnyitja az embereket az Isten felé.«