Mivel egy véletlennek nem lehet célja, így azt megtalálni sem lehet. Ez roppant veszélyes is. Ha ugyanis semmilyen hozzánk képest magasabb szintű rendezőelv nincsen, értelmetlenné válnak olyan fogalmak, mint erkölcs, önfeláldozás, jövőkép. A dolgoknak nincsen tétje. Voltaképpen a közösségeknek sem, így az ateistákénak sem. Persze, vannak okoskodó ateisták, akik szeretnének mégis valamilyen választ adni a számukra ugyan eleve értelmetlen kérdésre (»Mi az élet célja?, Hogyan éljünk?, Mi vezesse lépteinket?«), és a felettünk álló szellemet elvetve nem marad más, mint hogy maguk kezdenek el elméleteket és izmusokat gyártani. Ha pedig az elméleteket megvalósítják, már látjuk is azokat a megváltó társadalmi kísérleteket, amelyek mindegyike több vérrel, megaláztatással, borzalommal járt, mint a keresztes hadjáratok vagy a Krisztus nevében elkövetett visszaélések. Elég, ha csak a huszadik századra gondolunk; istentelen ideológiák nevében több embert irtottak ki, mint addig a történelem valamennyi háborújában összesen.
Valójában persze megint csak egy valamiféle filozófiai maszlagba kevert politikai akcióról van szó, ami kiderül a felhívás szövegéből:
»Akiknek elegük van a 'keresztény Magyarország« szólamából, az egyházak és az állam összefonódásából, a régimódi kereszténydemokráciából, (…) a népszámláláson vallhatják magukat kifejezetten ateistának.'«