Mozgolódnak az ateisták

„Ateistának lenni önmagában egy nemlegesség, egy tagadásra épített létfelfogás. Azt gondolják, hogy aki nem valami, az pusztán ettől valami lesz. A sok nem azonban sosem csap át igenbe. Sok semmiből nem lesz valami.

A hit útmutatót ad a világ, az élet, az ember létének értelméhez, céljaihoz, a megoldásokat pedig a transzcendens segítségével keresi.

Az ateistákat az köti össze, hogy nem hisznek egy teremtőben, felettes szellemben, tervezőben. Szerintük a világ, benne az emberiség véletlenül alakult ki, tehát ők is véletlenül születtek, vagyis biztosan nincs semmi célja sem a világnak, sem az embernek, sem nekik maguknak.

Mivel egy véletlennek nem lehet célja, így azt megtalálni sem lehet. Ez roppant veszélyes is. Ha ugyanis semmilyen hozzánk képest magasabb szintű rendezőelv nincsen, értelmetlenné válnak olyan fogalmak, mint erkölcs, önfeláldozás, jövőkép. A dolgoknak nincsen tétje. Voltaképpen a közösségeknek sem, így az ateistákénak sem. Persze, vannak okoskodó ateisták, akik szeretnének mégis valamilyen választ adni a számukra ugyan eleve értelmetlen kérdésre (»Mi az élet célja?, Hogyan éljünk?, Mi vezesse lépteinket?«), és a felettünk álló szellemet elvetve nem marad más, mint hogy maguk kezdenek el elméleteket és izmusokat gyártani. Ha pedig az elméleteket megvalósítják, már látjuk is azokat a megváltó társadalmi kísérleteket, amelyek mindegyike több vérrel, megaláztatással, borzalommal járt, mint a keresztes hadjáratok vagy a Krisztus nevében elkövetett visszaélések. Elég, ha csak a huszadik századra gondolunk; istentelen ideológiák nevében több embert irtottak ki, mint addig a történelem valamennyi háborújában összesen.

Valójában persze megint csak egy valamiféle filozófiai maszlagba kevert politikai akcióról van szó, ami kiderül a felhívás szövegéből:

»Akiknek elegük van a 'keresztény Magyarország« szólamából, az egyházak és az állam összefonódásából, a régimódi kereszténydemokráciából, (…) a népszámláláson vallhatják magukat kifejezetten ateistának.'«

Túl azon, hogy a vallást leegyszerűsítik a kereszténységre, nyilvánvalóvá teszik, hogy nem az Isten léte vagy nem léte az elsődleges tét, hanem egy szimpla kormányellenes demonstráció. Amire azonban már rég kitalálták a választásokat (legközelebb 2024-ben EU és önkormányzati), szükségtelen a népszavazást ennek a politikai dühnek alárendelni.

Bő másfél éve egyszer már személyesen is vitáztam Békés Gáspárral, az ateisták egyik vezetőjével, de sajnos eredeti szándékomtól eltérően nem tudtam az ateista kontra istenhívő kérdést megbeszélni vele, mert egy kifejezetten kormányellenes vitát generált. Kár egy újabb ellenzéki mozgalmat alakítani egy olyan horderejű kérdés mögé bújva, hogy van-e Isten, mert ennek eldöntése bőven meghaladja egy választási kampány adottságait.

A politikai színtér minden új szervezetet gründoló szereplője (Márki-Zaytól Szanyiig, Fegyőrtől Jakabig) azt hiszi, majd ő fogja a hőn áhított áttörést elérni. Talán ebben bíznak az ateisták is. De pontosan ugyanaz a baj velük, mint az ellenzéki összefogással.

Valami ellen nehéz lelkesedni, koherens programot építeni rá lehetetlen, mint ahogy az ellenzék hosszú ideje nem képes erre, mert a Fidesz- és Orbán-tagadás önmagában nem üdvözít.

Az ateista kiáltvány megszólít bennünket is: »Kormánypárti politikusok és újságírók rendszeresen betegnek, erkölcstelennek, hazaárulónak és nemzettagadónak nevezhetik az ateistákat, és azt is hangoztatják, hogy a kereszténydemokrata rendszer legfőbb ellensége nem az iszlám, hanem az ateizmus.«

Hát igen, ez rám is vonatkozik. Mondanám, hogy szólásszabadság idején előfordul az ilyesmi.

Ráadásul én nem kormánypárti újságíró vagyok, aki emiatt pártolja a keresztény ideológiát, hanem keresztény vagyok, vagyis hangsúlyozottan nem ateista, és ebbéli kezdeményezéseiben támogatom a kormányt. Addig vagyok kormánypárti, amíg ez így van.

Amellett nemzeti elkötelezettségű is vagyok, akár a kormány. Izgatottan várom, mikor jelentkeznek az antimagyaristák, akiket bőszít, hogy a kormány a magyarságot támogatja. Ja, hoppá, hiszen már jelentkeztek is. DK-nak, Momentumnak, Gyurcsánynak, Vadainak, Csehnek hívják őket.

Ateisták és amagyarok a keresztény Magyarországon. Aztán meg vannak lepve, ha folyton elveszítik a választásokat.”

Nyitókép: Facebook