„Azért ezt írjuk fel a falra: Orbán Viktor korrigálta önmagát. Egy pillanatig arra gondoltam, hogy ideírom, szinte bocsánatot kért, de aztán rájöttem, ez nyilvánvaló túlzás, vele ilyesmi nem eshet meg, de ha mégis, hű csatlósai, »krónikaírói«, rögtön megpróbálnák kitörölni az emlékezetből. (Érdekes, hogy ezek az emberek leragadtak valahol a múlt században, vagy még korábbi időkben; a digitalizáció korában, amikor egy-egy elhangzó mondat szinte valós időben szétrepül a világban, azt hiszik, hogy lehet cenzúrázni…).
Mellesleg most is ez történt: akkor, amikor a magyar miniszterelnök Bécsben megfogalmazta a maga sajátos önrevízióját – mindjárt ideidézem, hogy mit is mondott –, akkor a környezete már azon szorgoskodott, miként tudná ezt elhallgatni, semmissé tenni. A másnapi Magyar Nemzet újság-szerű valamiből a tudósítás már nem említette az ominózus mondatot, vagyis azt a kulcsmondatot, amelyhez hasonló Orbán szájából még soha nem hangzott el. Szóval az a kijelentés, amely a bécsi sajtótájékoztatón (?) hangzott el, ebben az újságban nem létezik, és gyanítom – bár ennek nem néztem utána – az összes többi, kormányhoz köthető médiából törlődött. A kijelentés így hangzott: »Előfordul, hogy néha félreérthetően fogalmazok«.
Ugye tudják, nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy a tusványosi beszédről van szó, amelyben sok-sok olyan gondolatot fogalmazott meg a miniszterelnök, amellyel nem az a baj, hogy félreérthető, hanem éppenséggel az, hogy nagyon is érthető. Nagyon is érthető, amikor a Budapesten tüntetőket drogosoknak minősíti, nagyon is érthető, amikor a németek múltbéli gázhasználatáról beszél, és igen: nagyon is érthető, amikor fajokról, emberi fajokról, fajok keveredéséről szónokol. Ez utóbbi bizonyult olyan fordulatnak, amely joggal váltott ki indulatokat, kavart vihart, Magyarországon és külföldön egyaránt. Bár ezek a viharok furcsán, bizonyos hazai területeket kikerülve jelennek meg; Orbán és holdudvara például egészen mást lát belőlük: ott, ahol mi viharról beszélünk, ők napsütést észlelnek.”
Nyitókép: MTI/Soós Lajos