Mannerheim, Kekkonen, Sanna Marin – párhuzamos életrajzok finn módra

Carl Gustaf Emil Mannerheim báró, tábornok, marsall, Finnország elnöke, a finn függetlenség atyja és védelmezője volt az első világháború után és a második világháború során is.

Mannerheim 1867-ben született német-svéd származású nemesi családba, dédapja a cári uralom alatt álló Finn Nagyhercegség első vezetője volt. A leendő államférfi katonai iskolákat végzett, a cári lovastestőrség tagja lett, őrt állva II. Miklós cár koronázásán. Később aktív szerepet vállalt az orosz-japán háborúban, aztán az orosz cár titkosügynöke lett egy hosszú közép-ázsiai kiküldetéssel megbízva, Turkesztánból Pekingig kalandozva. Az I. világháborúban már parancsnokként vett részt, az osztrák-magyar és a román erők ellen harcolva.

Nem állt az 1917-es kommunista forradalom mellé, leszerelt és hazatért Finnországba, de miután 1917 decemberében Finnország kikiáltotta függetlenségét,

A „fehér” seregek élén harcolt a kommunista orosz hadsereg, valamint a finn vörösök ellen, győzelemre vezetve csapatait. Ezután lemondott parancsnoki tisztségéről, és a nyugati hatalmak vezetőivel egyeztetett és lobbizott Finnország függetlenségének elismertetéséért – megint csak sikerrel. A két háború között többek közt a Finn Vöröskeresztet vezette, különösen a gyermekek jóléte érdekében fellépve. 1939-ben, a sztálini szovjet fenyegetés árnyékában az akkor már 72 éves Mannerheim ismét elvállalta a finn hadsereg főparancsnokságát. A finn katonáknak a szovjetekkel szembeni háború kitörésének napján azt üzente:

„Finnország bátor katonái! Akkor vállalkozok erre a feladatra, amikor örökös ellenségünk újra megtámadja hazánkat. A parancsnokban való bizalom a siker első feltétele. Ismertek engem és én ismerlek titeket, és tudom, hogy minden katona kész a szolgálatra, a halálig. Ez a háború nem más, mint a függetlenségi háborúnk folytatása és végső fejezete. Otthonainkért, hitünkért és hazánkért harcolunk.”

Mannerheim megharcolta a téli háborút és annak folytatását is, 1939-től 1944-ig, eközben – egyetlen eddigi kitüntetettként – a Finnország marsallja címet is megkapta hazájától. A háború utolsó heteiben Finnország elnökévé választották.

Videó Mannerheim temetéséről

1946-ban az addigra 79 éves Mannerheim – biztosítva a békét és a függetlenséget – lemondott elnökségéről. A finn haza atyja 1951-ben hunyt el.

*

Urho Kekkonen (1900-1986), Finnország miniszterelnöke, majd elnöke 1956-tól 1982-ig, a modern, semleges, jóléti Finnország megteremtője, aki politikustársaival

a hidegháború, a vasfüggöny és a Szovjetunió árnyékában.

Kekkonen szegény, de dolgos családból származott: édesapja favágóként dolgozott, a leendő politikus egy a család otthonául szolgáló fakunyhóban született. A fiatal Urho a fehérek oldalán harcolt a finn polgárháborúban. Később Helsinkibe költözött, újságíróként kezdett dolgozni és jogot hallgatott. Dolgozott a titkosrendőrségnek is, antikommunista nézeteket is magába szívva. A harmincas évektől jobboldali és agrárius mozgalmakban vett részt, de az 1932-es szélsőjobbos Mäntsälä-puccskísérlettől elhatárolódott. 1936-ban bejutott a parlamentbe, és rögtön igazságügyi miniszter, majd egy évvel később belügyminiszter lett. A 2. világháború éveiben a bürokráciában dolgozott, majd 1944-ben újra igazságügyi miniszter lett, és az ő ideje alatt zajlottak a háborús felelősségrevonási perek is Finnországban. 

1950-ben miniszterelnök lett három évre, majd újabb két évre 1954 és 1956 között. 1956-ban köztársasági elnökké választották –és ezt a posztot 26 éven át töltötte be,

Elnöksége idején jellemzőek voltak a gyakori kormányválságok, amikben olyan aktív szerepet töltött be, hogy végső soron döntőbíróként és legfelsőbb vezetőként tudta irányítani hazája politikát. Ebben segítségére volt saját személyes ismeretségi hálózata – az államigazgatás minden területén megvoltak a megfelelő döntéshozó kapcsolatai, akik segítségével egyengetni tudta saját politikáját.

Video Kekkonen 1963-as magyarországi látogatásáról

Kekkonen legfontosabb politikája a Paasiviki-Kekkonen doktrínának nevezett irányvonal volt: a róla és elnöki elődjéről elnevezett stratégia célja az volt, hogy biztosítsák Finnország függetlenségét és fennmaradását a hidegháború hosszú évtizedei alatt. Kekkonenék fenn tudták tartani a finn szuverenitást, demokráciát és a piacgazdaságot a Szovjetunió közvetlen közelében. Ehhez Finnországnak vállalnia kellett, hogy nem csatlakozik a nyugati katonai szövetséghez – gyakorlatilag tartós semlegességre rendezkedve be –, csekély haderőt tart fent és háborús jóvátételt fizet a Szovjetuniónak (ezt már az ötvenes években megfizették).

A semlegességben és szabadságban eltelt évtizedek végül azt hozták a Kekkonen által vezetett Finnországnak, hogy az ország lassan felzárkózott, majd a világ legfejlettebb államai közé emelkedett. Kekkonen 82 évesen távozott a több mint harminc évig birtokolt legfelsőbb hatalomból, 1986-ban hunyt el – pár évvel a hidegháború lezárása és a Szovjetunió s a kommunista rendszer széthullása előtt.

*

Sanna Marin 1985-ben született Helsinkiben. Szülei korán elváltak, édesapja alkoholizmussal küzdött. Sannát édesanyja és annak női élettársa nevelték föl. 2004-ben érettségizett. Egy pékségben, pénztárosként dolgozott későbbi tanulmányai mellett. Tamperében végzett államigazgatási karon. Marin már húszévesen elkezdte politikai karrierjét, a szociáldemokraták ifjúsági tagozatának tagja lett 2006-ban, 2010-ben pedig a szervezet egyik alelnöke lett. 2008-ban sikertelenül indult a tamperei önkormányzati választáson. 2012-ben ugyanitt már megválasztották, a városi tanács vezetője lett 2013 és 2017 között. Marin 2014-ben a szocdem párt alelnöke lett, 2015-ben parlamenti képviselőnek választották, 2019-ben közlekedési miniszterré nevezték ki, 2020-ban pedig a szociáldemokraták pártelnöke lett.

miután a fél évvel korábbi parlamenti választás után kormányozni kezdő Antti Rinne szocdem miniszterelnöknek le kellett mondania a postások sztrájkjának félresikerült kezelése miatt. 

Sanna Marin 2022 eleji újévi beszédében kijelentette: Finnországnak joga van csatlakozni a NATO-hoz, ha úgy dönt, és ezt az opciót meg is fontolják. Ukrajna Oroszország általi megtámadása után közölte: a NATO-tagságról szóló finnországi vita meg fog változni. 2022 májusában Marin miniszterelnök és Sauli Niinistö államfő közös közleményben tudatták: Finnországnak kezdeményeznie kell a NATO-tagságot, ami szerintük erősíteni fogja Finnország biztonságát. A finn parlament óriási többséggel támogatta a kezdeményezést –

A politikus személye körül időközben botrányok törtek ki: a Trendi nevű életmódmagazinban készült interjúhoz olyan fotó készült, amin csak blézert visel, alatta semmit. A covid 2021 téli hulláma idején éjszakai klubba ment szórakozni úgy, hogy aznap találkozott a finn külügyminiszterrel, akiről rögtön utána kiderült, hogy koronavírusos. Marint értesítették erről, de azt a tanácsot kapta, hogy oltottsága miatt elmehet bulizni, ám később mégis azt tanácsolták neki sms-ben, hogy izolálja magát – ez az üzenet azonban állítólag nem jutott el hozzá, így elment a klubba. Marin aztán bocsánatot kért ezért.

Videó Sanna Marin bulizásairól

Az elmúlt hetekben pedig több videó és kép is napvilágot látott bulizásairól, finn sztárokkal való partizós ölelkezéseiről, végül pedig arról, hogy a finn miniszterelnöki rezidencián két félmeztelen nő a sajtótájékoztatók szobájában, „Finland” feliratú táblát maguk elé tartva csókolja meg egymást. Marin bulizós videója kapcsán közölte: „Egy hosszú estét töltöttem a barátaimmal, közepes mennyiséget ittam is”, és ennek kapcsán szerinte nincs semmi takargatnivalója; a legutóbbi fotóról pedig megerősítette, hogy a kép valóban a rezidenciáján készült, majd bocsánatot kért, mondván: „Nem tartom helyénvalónak a képet. Elnézést kérek, úgy vélem, ezt a képet nem lett volna szabad elkészíteni.”