Isaac Asimov, Orbán Viktor, és a kortalan zsarnokság

„Az ország első embere, a szolgák szolgája (mondhatnánk, ha a regnáló pápa nem lenne épp aljasul genderpárti) papíron kevesebb vagyonnal bír, mint a közmondásos keményen dolgozó kisember. Akinek joggal vannak most álmatlan éjszakái, amikor amiatt forgolódik, hogy néhány milliós megtakarítását vajon elviszi-e a következő gázfűtéses szezon.

»De mit akarhatnék én az anyagi javakkal? Az igazi gazdagság polgártársaim szeretete. Azt pedig máris magaménak tudhatom«. Emellett magáénak mondhatja a magánosított közpénzek ezermilliárdjait, totális ellenőrzése alatt hasznosítva a maga és holdudvara megelégedésére. Szerény javaslatára még saját fizetése is megduplázódott. Találóan mondja Asper beszélgetőtársa: »igenis lehetséges egyik kezünkkel aranyat, a másikkal szeretetet gyűjteni«.

»Tekintete a szépen gondozott kertre vándorolt. De az a tény, hogy a helyet körülvevő magas, acélgerendás falakat megerősítették a közelmúltban, már végképp nem igazán illett egy ilyen állítólag hőn szeretett Asperhez.« Érthető, hogy az erőszakszervezetek tagjai is kaptak soron kívülit, idén másodszorra. Nem árt az óvatosság: megesett már korábban is az a csúfság, hogy a hadsereg az utcára vonuló nép oldalára állt.

A kevert fajú, 10 éven belül hegemóniáját vesztő »nyugati blokk« rémképe beleillik az egyre aljasabb ellenségkereső politika eszköztárába.”

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner