„Minapi hír szerint migránsok támadtak a linzi Pride felvonulóira; a felajzott előemberek csapatostul rontottak rá a büszke melegekre. Bár nászra nem került sor, kiadósan eltángálták a riszálókat, három lányt (vagy azt alakító demonstrálót) kórházba kellett szállítani.
(Emlékszünk még a 2015-ös kölni »óévbúcsúztatóra«, amikor a város főterén több száz leányt és asszonyt molesztáltak nagytermészetű migránsok. A lemondásra kényszerült városi rendőrfőnök után még bécsi kollégáját is elővették. Őt azért, mert azt merte javasolni, a nők ne járjanak sötétedés után egyedül az utcán, kerüljék a gyanús környékeket, szórakozóhelyeket. Több politikus elítélte a főrendőrt, mondván, az áldozatokat hibáztatja az elkövetők helyett. Természetesen a feminista megmondóasszonyok is felhördültek: »Nem fogjuk tűrni, hogy a szabadságunkat egyetlen milliméterrel is megnyirbálják! – süvítette a szociáldemokraták nőjogi szóvivője. – Akkor és oda megyünk, amikor és ahová csak akarunk.« Bécsi vér.)
Az osztrák közvélemény most, a szivárványos affér után is háborog: miért nem siettek a járókelők az áldozatok segítségére? Sokan arra várnak választ, hogyan juthattak be a migránsok az országba. (Mondjuk ez hülye kérdés – mert beengedték, sőt gyámolították őket – P. Gy.) Az eset után több politikus is megszólalt, köztük a levegőért kapkodó osztrák Landtag LMBTQ-szóvivője: Az ilyesmit semmilyen körülmények között nem szabad eltűrni, ez ellen fel kell lépnünk stb.) Azért kíváncsi lennék, a tűzeszű Nyugat hogyan tervezte összehozni a pávatollas melegeket a felajzott kan migránsokkal? Mi csak egy kapucsínót kérünk.”
Borítókép: illusztráció (Forrás: Pixabay)