Óh, azok a legendás idők! Két számjegyűre duzzadt infláció, munkanélküliség, a zsákutca végén pedig a megoldás, a megmentőt alakító IMF… Surányi – elvtársaihoz hasonlóan – mindenhez (is) ért. (A sejtelmes Bilderberg-csoport is meg-meghívja a szeánszaira.) Varga Mihály pénzügyminiszter kicsit másképp látja: »Surányi György egy elkésett katasztrófaturista, aki hallotta, hogy valahol baleset történt, de mire odaért, már se roncsok, se sérültek.«
Az »aranyember« most azt magyarázta, hogy meg kellene szüntetni a rezsicsökkentést és a benzinárstopot idehaza, és be kellene vezetni a világpiaci energiaárakat. Bőven elég, ha az emberek csak 19 fokra fűtik fel a lakást, az autópályán pedig nem kell tövig nyomni a pedált, 110 kilométeres tempó éppen elég.
Az a baj, magyarázza, hogy a rezsicsökkentés nem neveli meg kellően a magyar társadalmat. Márpedig a népet nevelni kell. (Ezt mintha már hallottuk volna. Csak nem az átkosban?) Én a kommentelővel értek egyet: »Személyes példamutatás, elvtársak! Luxust beadni a közösbe, és akkor mehet a rizsa a spórolásról.«”