„A Szent István körúton sok minden megtörtént már” – 130. születésnapját ünnepli a Vígszínház

„Nehéz dolgunk volt, amikor úgy döntöttünk, hogy a 125 éves történetünket filmre visszük, nem véletlen, hogy az eredetileg tervezett kettő helyett csak négy hosszú részben sikerült. És még ez is kevés, hiszen a Víg története nemcsak egy teátrumé, hanem egy városé, Budapesté, sőt bizonyos szempontból az egész országé” – mondta még két évvel ezelőtt a Vígszínház azóta újraválasztott igazgatója, Rudolf Péter. 

Akkor egy Víg125 című, közel három és fél órás alkotással emlékeztek meg a Covid miatt kissé eltolt jubileumra, most a Vígszínházhoz egykor valamilyen minőségükben tartozók levelei segítségével tették meg ugyanezt, a zongoránál pedig az egyik legrégebbi tag, Presser Gábor ült. Akit a műsor végén, „hagyományteremtő szándékkal” ugyanúgy ünnepi érmével jutalmaztak a sok évtizedes hűségéért mint Kútvölgyi Erzsébetet, Halász Juditot, Lukács Sándort, Kern Andrást és – távollétében – Hegedűs D. Gézát. Valamint az abszolút rekorder, mostantól páholynévadó Földes Gáborné Irmi nénit, 

A különleges estet természetesen most is Rudolf Péter nyitotta meg, megköszönve az égi és a földi társulatok mindenkori munkáját, és üdvözölve „az eddigi és leendő fenntartókat” – utalva az intézmény vegyes, fővárosi-állami működési módjára és arra, hogy Magyar Péter, Nagy Ervin és Radnai Márk is ott ültek a díszpáholyban. Ezzel a nézőtéren elég nagy derültséget kiváltó mondattal mintegy ki is jelölte a Víg és tulajdonképpen az összes színház mindenkori kívánt pozícióját: 

A jelenlegi tagok felolvasta eredeti levelek pedig kiválóan illusztrálták nemcsak e szándékot, hanem azt a nem túl eredeti megállapítást is, miszerint tényleg nincs új a nap alatt. A sok más mellett a Vígszínházat elsőként igazgató Ditrói Mór, Varsányi Irén, Fedák Sári, Darvas Lili, Ruttkai Éva, Mezey Mária, Karády Katalin, Molnár Ferenc, Jávor Pál,  Darvas Iván, Latinovits Zoltán, Várkonyi Zoltán, Örkény István vagy Balázsovits Lajos tollából származó, többnyire igen személyes hangvételű írásokban foglaltatott örömek, gondok, köszönetek és szemrehányások nagy része ma sem volna ismeretlen: ki hálás egy lehetőségért, ki panaszkodik, hogy nem kapta meg azt, a sztárok sztárként viselkednek, az igazgatók szponzorációért könyörögnek, Ruttkai Éva egy normális autó kiutalásáért, Darvas Iván egy külföldi forgatásra való engedélyért, a nézők meg néha dühösek, mert átverve érzik magukat az aktuális műsor kapcsán. 

A két és fél órának ugyanakkor akadtak erősen megrendítő pontjai is. Például egy másik legendás Víg-igazgató, Várkonyi Zoltán feleségének írt levele „a lukból”. Hogy mi is volt ez a luk, arról Várkonyi 1978-ban a Kettesben című rádióműsorban így beszélt Szilágyi Jánosnak: 

„1944. március 19., miután a németek bevonultak, végérvényesen leparancsoltak a színpadról. Mivel a színházat nem akarták bezárni, s nem akadt, aki nagy hirtelen a szerepbe helyettem beugorjon, vagy három napig úgy játszottam, hogy közben már a lakásomon keresett a Gestapo. Ezek után olyan illegális munkát végeztem, amilyet az adott körülmények megengedtek. Embermentő okiratokat gyártottam például. Amikor pedig olyan utasítást kaptam, hogy jobb lenne ezt is abbahagyni, körülményes bujkálás után behúzódtam a Vígszínház egyik eldugott pincéjébe. Olyan helyiségben éltem két hónapig, ahol nem lehetett fölegyenesedni. Az emlékezetes vígszínházi csata után kerültem elő az időközben lebombázott pincéből 1945. január 18-án.” 

A levél innen íródott, 1944 karácsonyán, hat hét nem fürdést és bujkálást követően, finoman szólva sem optimistán tekintve a saját és az ország jövőjére.

Benne természetesen a Vígszínházzal. Onnantól kezdve, hogy az 1896. május 1-jén tartott nyitóelőadásával (Jókai Mór A Barangok, vagy a peoniai vojvoda) alaposan megbukott, a háborús pusztításon és a néphadseregi einstandoláson át a generációk összekötő élményévé vált olyan legendás előadások létrehozásáig, mint A dzsungel könyve, A padlás, a tavaly ötszázadszorra játszott A Pál utcai fiúk vagy a több mint négy évtizede megszakítás nélkül műsoron lévő Játszd újra, Sam!. 

Hogy a 2026/2027-es új évad hoz-e majd hasonló tartós sikereket, elválik. Az biztos, hogy a Vígszínházban a következő idényben színre kerül a 4-6 című, kifejezetten a fiatalokat megszólító darab ifj. Vidnyánszky Attila, a Cseresznyéskert Alekszandr Bargman és A csárdáskirálynő Mohácsi János rendezésében. A Pesti Színházban Fehér Balázs Benő a Két hétfő emlékét, Valló Péter a Bohéméletet, Hegedűs D. Géza a Kék Jázmint rendezi. 

Közben elindult a VígSTREAMház, melynek folyamatosan bővülő tartalomkínálatában olyan előadások váltak elérhetővé, mint A revizor, a Mikve, a Hamlet, A nyugat császára és a Monokli, és a 130. születésnap alkalmából 

Az évforduló alkalmából a teátrum egy drámakötetet (Az öröklét peremén) is kiadott, amelyben a Házi Színpadon bemutatott kortárs magyar drámák szerepelnek. A május elsejei könyvbemutatóval párhuzamosan az alagsori büfében megnyílt az elmúlt 130 év plakátjait és műsorfüzeteit bemutató kiállítás, ahol először szerepel egy helyen az 1896-os és a 2026-os Az államtitkár úr című előadáshoz készült plakát, valamint az Országos Széchényi Könyvtár és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményéből is számos ritkaság, köztük art deco plakátok. A hagyományokat folytatva idén a társulat tagjai 130 facsemetét ültettek el a Víg-Erdőben a 10 millió Fa Alapítvány szakmai támogatásával.

Nyitókép: Vígszínház