A rend régen magától értetődő volt, ma már nem érdekel senkit, mi a rossz, csak az, hogy mi a jó – véli a neves filozófus

Az új rend, vagyis a Kommentár legfrissebb száma és az Arisztokrata köztársaság című kiadványokat mutatták be (az esemény még a választások előtt volt – A szerk.). Lánczi András filozófus, utóbbi könyv szerzője elmondta, hogy annyira el vagyunk foglalva magunkkal mai emberek, hogy nem vesszük észre: van körülöttünk egy világ, egy adott világ van, egy olyasvalami, amit kaptunk, ami adott. Ezt annyira magától értetődőnek vesszük, hogy nem foglalkozunk vele, hogy amiben élünk, az adott vagy teremtett rend. Ezt kéne ahhoz viszonyítani, amit az ember alkotott meg. 

Semmi másról nem szól az eredeti európai filozófia, mint a rend mibenlétének megértéséről, és arról, hogy ehhez igazítjuk a viselkedésünket, az életformánkat, az élet értelmét. Cicero volt az, aki írt is egy könyvet a rendről, valamilyen homályos oknál fogva máig nem fordították le magyarra. Ha valaki ezt megérti, látni fogja, hogy minden ilyen gondolkodás végső pontja a nevelésről szól. Hogy mit gondolunk a rendről, ezt az utánunk jövőknek a nevelésen keresztül mondjuk el. 

Minden korábbi gondolkodás azt firtatta korábban, hogy annak mi a célja: egy ember, egy állat, egy kő, a kozmosz. Mára egyre kevésbé érdekel bennünket, és azt keressük, mit akarunk mi magunk, mit akarunk elérni? Ezt akarjuk egymással megértetni. A harmincéves háború kijózanító volt, az intellektuális érdeklődést lejjebb szállítottuk, és nem foglalkozunk azzal, mi a rossz, csak azzal, hogy mi a jó. A lényeg, hogy egymás között megállapodjunk valamiben, és ezt be kell tartani. 

A rend nem az, amit kaptunk, hanem amit teremtünk. Így válik az ember Istenné, ebben vagyunk benne. Mindenkinek van egy felfogása arról, hogyan élünk, hogyan viselkedünk, mi történik. A modern ember véleményt akar alkotni, de nincsen szándékában elfogadni a véleményalkotás előfeltételeit. Az ideái szavakba öntött vágyak – idézite Ortegát Lánczi.

A liberalizmus száz éve kivívta, amit ki kellett, hogy vívjon. A liberalizmus előnyeit integrálni kell annak, amit ajánlunk. A válasz erre a kereszténység. Aki a klasszikus kétellyel nézi a dolgokat, ki van téve az üldöztetésnek, és ezt egyetlen közösség sem bírja. Innentől jönnek a szankciók a filozófussal szemben. Az, hogy ki mit mer elmondani, az adott közösség viszonyaitól függ. Sosem lehetett kimondani az igazságot, bármit is jelentsen az adott pillanatban. A keresztény és a konzervatív nem ugyanaz, és a konzervatív nem a liberális ellenfele. Hogy innen merre visz az út, ez a nagy kérdés.

és megborult a bibliai rend egyensúlya, ezt lehet szellemtörténeti aspektusból nézni, de történeti szemszögből is, a nagy felfedezések korától. Ez előtt nem alárendeltség, hanem mellérendelés volt, Európa fizetett arannyal és ezüsttel, a Távol-Keletről pedig jött a selyem, stb. Az elmúlt ötszáz év gyarmatosító modelljei alapján vagyunk szétszakítva, nincsenek északi-déli összeköttetései. Nándor Koppány Zsombor kutató arról beszélt, hogy meg kell nézni, hogy a helyi közösségekben milyen lehetőségei vannak a XXI. századi keresztény politikának: a posztmodern ember már annyival rosszabb a modernnél, hogy még a saját intézményeiben és tekintélyeiben sem hisz, de legalább képes ügyek mellett kiállni, és ebben a digitális közösségépítésnek vannak lehetőségei. 

Fotó: Kommentár Facebook-oldal