Böjte Csaba és a felelősség kérdése

„Az utóbbi napok liberális szenzációja, a Böjte Csaba féle gyermekalapítvány pedofil botránya. Az ügy, annak tálalása, és az olvasói vélemények döbbenetes és fájdalmas lelki, szellemi és erkölcsi színvonalról tanúskodnak. Ha egy állami gyermekotthonan előfordult volna hasonló, akkor a sajtó az igazgató lemondását, felnégyelését követelné. És miközben joggal nem engedjük az LMBTQ-t a gyermekeink közelébe, most mégis mintha semmi nem történt volna tíz kerek esztendő alatt. Böjtét védi körömszakadtáig az elvakult magyarországi olvasó, az újságíró, a politikus. Mások mélyen hallgatnak vagy »liberális támadásról« beszélnek, és ki-ki a maga módján igyekszik értékelni a helyzetet… a megrontott és megkínzott gyermekeket egyetlen szóval sem említve.  

Sem Magyarországon, sem Romániában nem divat, hogy egy felelős állami vezető lemondjon, ha a rábízott intézményben súlyos bűn vagy mulasztás fordul elő, de egy, a katolikus egyházhoz és a ferences rendhez köthető alapítvány gyermekotthonában, tíz éven keresztül, folyamatosan elkövetett szexuális bűncselekménysorozatnak alapvető és elsődleges következménye kellene legyen, hogy az alapítvány elnöke lemond. Ez esetben Böjte Csaba. Ugyanis, nem arról van szó, hogy ő maga elkövetett volna effélét, hanem arról, hogy ő, mint alapítványi elnök (így tünteti fel magát), erkölcsileg felel minden beosztott dolgozójáért, azok magatartásáért, képzettségéért, etc. Tehát, ez esetben nem ferences szerzetesi minőségében vádoltatik, hanem mint kudarcot vallott intézményvezető. Ahogyan az iskolaigazgató felel minden, az általa vezetett intézményben történt incidensért, ugyanúgy felel ő is az alapítványért. Ám, erre alkalmatlanná vált rá… Ha egy iskolában tíz évig abuzálnák a gyermekeket, és ezt az igazgató nem venné észre, akkor is felelős lenne a történektért. Ha egy gyermek összeesik a tornaórán, azért is az igazgató a felelős… Böjte drámai mulasztása tehát, nem hagyható szó és következmény nélkül. Ha csak, mint »pénzfelhajtó prédikátorként« működne, akkor nem volna köze a mostani súlyos és tíz éven keresztül tartó gyermekbántalmazásos ügyhöz. Így azonban van! Hiszen az erkölcsi bizonyítvány és szakvégzettség nélküli civilek alkalmazása, a bejelentetlen önkéntesek tömege, Romániában épp olyan törvénytelen, mint itthon, Magyarországon. Ez mégis folyamatos volt az alapítványnál, Böjte Csaba vezetése alatt. Súlyos baj, hogy egy csodálatra méltó kezdeményezést és 30 év munkáját Böjte Csaba súlyos figyelmetlensége és felületessége akár tönkre is teheti, magával rántva e históriában rendjének, egyházának és állami támogatóinak megítélését is.   

Az esetet egy romániai magyar lap tette közzé, idézve az elsőfokú bírósági döntést, amely az aberrált nevelőt 30 év börtönre ítélte. És láss csodát: senki nem emlegeti a gyermekeket, az alapítvány és Böjte felelősségét… csupán arról esik szó, hogy liberális támadás ez az egész. És ez súlyos erkölcsi kisiklásra utal. Ugyanis, nem Böjte Csaba az alapítvány! Nem Böjte megvédése volna a lényeges egy olyan alapítványnál, amely gyermekeket gondoz, hanem az erkölcsi felelősség megállapítása, annak kimondása és a konzekvencia levonása. A ferences rend belső vizsgálatot indított az ügyben, ám erre sajnos semmilyen jogalap nincsen, hiszen az alapítvány – Istennek hála! – nem a ferences renddé – mint ezt Urbán Erik provinciális évekkel ezelőtt elmondta. Tehát, a belső vizsgálat csak a személyt, Böjte Csabát érintheti. Az alapítványt nem.”

Nyitóképen Böjte Csaba szerzetes. Fotó: Földházi Árpád/Mandiner