„Susan Watkins baloldali gondolkodó egy 2014-es, Spanyolországban tartott előadásában azt mondta, amikor az Európai Unió vezetése válságban van, amikor kétséges, hogy az EU politikai architektúrája túléli a nem túl távoli jövőt, az EU vezetésének mindig ugyanaz a válasza a kihívásokra: több Európai Parlamentet, azaz több Európát.
Az Európa jövőjéről folyó mostani konferencia, az EU és a tagállami vezetés által kontrollált folyamat ugyanazt a végeredményt adja, amit Watkins 2014-ben megjósolt. Ebben a kérdésben egy fideszes határozati javaslat miatt a magyar országgyűlés is tartott egy vitát.
A vitában fideszes és ellenzéki képviselőtársaim is hozták a tőlük megszokottat. Bár volt színvonalas és érdemi felszólalás a föderális Európa mellett Arató Gergelytől, a vitában főleg gondolattalan politikai szlogengyűjteményekkel vettek részt. Attól a kontextus nélküli mondattól, hogy »ha az Európai Uniót nézzük, akkor azt látjuk, hogy egy hanyatló birodalom képét mutatja«, azon a fájóan sokat hangoztatott féligazságon át, hogy »az Európai Unió legfőbb értéke és vívmánya az európai béke megteremtése és garantálása«, a pénzkiadó automatákon és Szájer József emlegetésén keresztül minden volt ezen a vitán, ami a magyar politika EU-val kapcsolatos viszonyát jellemzi: kölcsönösen folytatott moralizálás, üres frázisok és a meggyőződés, hogy az EU vagy jó, vagy rossz.
Kísérletem mint a legkisebb ellenzéki párt vezérszónokáé az volt, hogy rendszerkritikus szempontból és árnyaltan vizsgáljam meg az EU jövőjéről kialakítandó magyar álláspont kérdését. Lehetséges, hogy nem sikerült, de ennek a szövegnek a célja e becsvágyam megosztása Önökkel.
A Fidesz határozati javaslata, bár tartalmaz támogatható elemeket, mint az őshonos kisebbségek védelmére vonatkozó rész, alapvetően mégiscsak a jobb- és baloldali liberálisok közti vitát mutatja meg Európában.
Véleményem szerint az a felfogás, amit Magyarországon 1990 óta mesélünk magunknak az Európai Unióról, téves. Az Európai Unió alapítói, akikről minden magyar szereplő a Fidesztől a Momentumig különböző hagiográfiákat zeng, a XIX. században született nyugat-európai, a gyarmattartásból meggazdagodott országok vezetéséből jövő emberek. Ők három nagy nyugati országra és három kicsi Benelux-országra találtak ki politikai architektúrát.