A Feri

„Hősünket Nero néven ismerte meg és tanulta meg rettegni a világ. Számtalan rémtette közül én most egyet emelnék ki; nem véletlenül. Történt hogy – Suetonius szerint – egy alkalommal, az ifjú Nero »… ezért ugyan a szűkebb kíséretből kizárták, azonban ő egyáltalán nem tért észre. Sőt a Via Appia kerületében egyszer szánt-szándékkal vágtába hajszolta lovait s halálra gázolt egy kisfiút, Rómában meg, a forum kellő közepén kivágta egy római lovagnak fél szemét, mert egy kicsit keményebben talált neki odamondogatni…« Domitius Ahenobarbusnak a fia volt ez az ember; aki maga is hányatott sorsú volt, és rengeteg botláson keresztül jutott el hogy a császár szülőapja lett. A történet most Feriről fog szólni.

A körülmények ismertek. Az őszödi beszéd hatására országos felzúdulás keletkezett és tüntetések kezdődtek mindenfelé, vidéki városokban is. Az egész dolog az október 23-i eseményekben kulminált, ahol az azonosítószám nélküli – ahogy mondták „elhagyták” azokat – rendőrök agyba-főbe vertek mindenkit. Szinte elmondhatatlan mik estek meg ezen az estén. Tulajdonképpen isteni szerencse, hogy nem halt meg senki; a rendőrökön nem múlott.

Zárójel. Ugye emlékezünk még 2002 őszére mikor Budaházy – a vélt választási csalás miatt – hídblokádot hirdetett, akkor még nem volt a hídfoglalás come il faut. Most viszont az lett, mi több, a libsi sajtó nem győzi ünnepelni. Furcsa és sokat mondó dolog ez is… Zárójel bezárva.

Teljesen nyilvánvaló volt, hogy ezt csak a kormányfő utasítására és engedélyével lehetett megcsinálni. Gyakorlatilag a Feri engedélyezte az egészet, mondhatnók az áldását adta rá – már ha ez áldásnak számított.”

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd