– Ismerni kellene a kontextust. Mondták, pont úgy, mintha összebeszéltek volna. Minő meglepetés, mindhárom megkérdezett ugyanezt válaszolta. (Úgy belepillantanék egy belsős LMBTQ-levelezésbe, biztosan nem találnék olyan eligazítást, ami arról szól, hogy szó szerint ezt kell válaszolni, ha egy kötekedő konzi újságíró a gyerekek előtt táncikáló travikról kérdezi az aktivistákat. Vagy mégis?)
Az a középkorú hölgy is ezt mondta, aki láthatóan igencsak felháborodott azon, hogy a riporter a valósággal, az igazsággal provokálta. Pardon, szembesítette. Magából kikelve kijelentette, hogy erről nem hajlandó beszélni, ha ilyen dolgokról kérdezik, akkor befejezi az interjút. És a tarka-barka, színes ruhába bújt Steiner Kristóf is szerette volna megismerni azt a bizonyos a kontextust. Később, az esti bulin pedig lelkesen fogadta a gatyájába dugdosott papírpénzeket.
Csak tudnám, hogy mi lehet az a kontextus, ami neki, nekik megfelelő lehet? Milyen összefüggésben lehetne helyes az, ha valaki egy gyereknek riszálja a fenekét, gyerekeket akar elbűvölni a táncával, a szűk és rövid miniszoknyájával, a kurvás sminkjével, a szőke vagy vörös parókájával? Azzal, ha gyerekek előtt jár valami bizarr termékenységi táncot, miközben a háttérben egy plakáton egy szexuális aktusról szóló szöveg látható. (It's not gonna lickit self) Akkor, ha közben az elfogadásról suttog a fülébe?