„Az ódon, vad vármegyeházák sötét szelleme”

„Nagy visszhangot váltott ki a vármegye kifejezés és a főispáni tisztség »visszavezetése« a 21. századi magyar alkotmányos rendszerbe. A különböző reakciókat áttekintve könnyen déjà vu érzés kerítheti hatalmába a gyanútlan olvasót, hiszen a közkedvelt Lúdas Matyi rajzfilm vagy Ady Endre Fölszállott a páva című versének érvkészlete már egyszer előkerült a régi magyar közigazgatás kapcsán: 1950-ben, a közigazgatási rendszer átalakításakor. Éppen ezért sok tanulsággal járhat, ha néhány gondolat erejéig alaposabban körüljárjuk a kérdést.

1949-re szinte már teljesen befejeződött a kommunista pártállami diktatúra kialakítása. A valamirevaló ellenfeleket (például Sulyok Dezső, Pfeiffer Zoltán) emigrációba kényszerítették, a Kisgazdapártot szétverték, Mindszenty bíborost pedig bebörtönözték. Megtartották az első egypárti választást, melyet – nem meglepő módon – 90% fölötti eredménnyel meg is nyert a Magyar Függetlenségi Népfront. Mindennek betetőzéseként pedig nyáron megszületett Magyarország új, sztálini típusú alkotmánya, az 1949. évi XX. törvény. Az 1950-es évre már csak egyetlen lényegi elem maradt hátra: a helyi közigazgatás átalakítása.

A kérdés magától értetődően került napirendre, hiszen e téren is szükséges volt egy az egyben átvenni a szovjet tanácsi modellt. Magát az átalakulást ráadásul az új alkotmány is megelőlegezte, a részleteket és az új rendszert felállító konkrét intézkedéseket ugyanakkor még nem fogalmazta meg. A tanácsi rendszert az 1950. évi I. törvény alakította ki, melynek vitája során az országgyűlési szónokok teljes egyetértésről tettek tanúbizonyságot, a legkisebb vita sem bontakozott ki a kérdésről, módosító indítványok híján az országgyűlés egyhangúlag fogadta el. A parlamenti vita során a hozzászólók a bevezetni tervezett új rendszer méltatása mellett nem takarékoskodtak a korábbi közigazgatást elítélő megjegyzésekkel sem. Az 1950. május 10–11-én zajló vitából érdemes is néhány részletet szó szerint idézni.”