Matovičék halálos bűne

„Egy ehhez hasonló publicisztikában nincs helye gazdasági mutatóknak, így nem fogok inflációs statisztikákról, súlyozott reálbérekről, energiapolitikai kötöttségekről beszélni. Elég, ha kisétálunk a legközelebbi benzinkúthoz, ha összevetjük a 2022-re vonatkozó rezsielszámolásokat a tavalyival, ha veszünk egy kiló csirkemellet. Nem fogok alakoskodni, egyetemet végzett középosztálybeliként valahogy csak elviselem, ha öt-hat évig nem jutok el nyaralni, vagy 22 helyett csak 21 fokra fűtöm fel a dolgozószobám. De mi lesz azokkal a szülőkkel, akiknek 650 nettóból kell majd kigazdálkodniuk három szoba, két gyerek meg egy autó fenntartásának költségeit? Azokkal a nyugdíjasokkal, akiknek 350 euróból kellene fenntartaniuk egy öreg családi házat meg egy életet?

Nem túlzás, százezrek, talán milliók lesznek kénytelenek a minőségi éhezés határán eltölteni a következő néhány(?) évet, mert nem tudják megfizetni a hús, a gyümölcs, vagy a krumplin kívül bármiféle zöldség árát, miközben a szlovák kormány NEM CSINÁLT SEMMIT azért, hogy ezt elkerüljük.

Az inflációs mentőcsomagot úgy sikerült elfogadni, hogy még mindig nem tudjuk, miből finanszírozzák majd, mert a Hegerék által is támogatott kőolajszankciókkal sikerült megszívatni az egyetlen vállalatot, amelynek a megadóztatása némi vért pumpált volna a válságtól lefittyedt költségvetésbe. Azt most hagyjuk is, hogy az államfő tegnap visszadobta újratárgyalásra a  csomagot, miközben teszem azt a kettős állampolgársági törvény módosítását gyorsabban írta alá, mint Sztálin az aktuális halállistáját úgy 1937 körül.

Keresztényi megbocsátást emlegettem az elején, de most csupa erőszakos dolog jut az eszembe.”

Fotó: VLADIMIR SIMICEK / AFP