Mit tud adni Putyin az oroszoknak? A lesajnált Nyugat szánalmas utánzatait

„Földrajz szakos barátom szokta mondani még egyetemista korunkban, hogy Mozambik legfőbb exportcikke 1994-ben a rövidfarkú rák volt. Ezen aztán egyszerre szörnyülködtünk és poénkodtunk: milyen gazdaság lehet az, amelyik ennyire egy ilyen kiszámíthatatlan »erőforráson« alapul? Mi történik szegény mozambikiakkal,ha egy évben a rövidfarkú rákok úgy döntenek, hogy kisebb kedvük van szaporodni?

Mozambik azóta egy szélsőségesen monokultúrás gazdaságból egy ásványkincs-exportra alapozott gazdaság lett. Jó, ez sem ideális, de mégis csak jelez valami előrelépést. 1994-ben Oroszország egy szélsőségesen monokultúrás gazdaság volt, exportja meghatározó részét a szénhidrogének tették ki.

2022-ben Oroszország ugyanilyen monokultúrás gazdaság.

Olaj és gáz nélkül Oroszország semmi lenne. Csak amíg 1994-ben Borisz Jelcin energiái nagyrészt az kötötte le, hogy a teljes összeomlástól mentegesse az országot (közben persze utat nyitva a történelem legnagyobb rablóprivatizációjának is), egy hordó olaj ára pedig 15,68 dollár volt, addig Putyin uralkodásának kezdetén, például 2002-ben 28 dollár, hogy meredek emelkedésbe kezdjen (2010: 79 dollár, 2013: 108 dollár, majd jött egy visszaesés 2015-17 között 50 dollár körüli szintekkel) és idénre is 107 dolláros átlagárat várnak.

Vagyis a jelcini »szmuta«, a káosz – igen, az oroszoknak saját kifejezésük van erre – éveit egy hosszú konjunkturális időszak követte.

És mit adott ebből a bőségből Vlagyimir Putyin a népének?

Érdekes, hogy a kezdeti időszakban még törődött ezzel, 2008-ig a legtöbb orosz úgy érezhette, minden évben jobban él egy kicsit. Aztán ahogy levált a demokrata máz maradéka is az orosz elnökről, jött a stagnálás. Mégis, az oroszok egy szűk rétege számára megnyílt az út, hogy egy kicsit úgy élhessenek, mint az európai középosztály: külföldi nyaralás fapadossal, fogyasztás, pénzköltés, vásárlás, akciók.”

Nyitókép: MTI/AP