„A pesti alsó rakpart gépjárműforgalom előli lezárásának kérdése messze nem Budapest közlekedésének legfontosabbja, mégis jól mutatja, milyen folyamatok mozgatják a fővárosi régió mobilitási rendszerét, miért nehéz a problémákra valós válaszokat adni.
Az egész rakparti problémakör csupán egy tünet, egy értékválasztási következmény. Városaink és különösen nagyvárosaink zsúfolt helyszínek, ahol számtalan egymás mellett megférő vagy egymással konfliktusban lévő (időnként egymást kizáró) térhasználati igény találkozik. A rendelkezésre álló tér véges, dönteni kell a térhasználati módok között.
A második világháború utáni motorizációs fejlődés és az egyéni szabadságot megtestesítő autózási igények növekedésével a város- és közlekedéstervezők átszabták a városi térhasználatot és a mobilitást: akkori legjobb tudásuk szerint kielégítették a trendet, és engedtek az autók dominanciájának. Lásd például, hogy a Rákóczi úti tengely hogyan lett bevásárlóutcából belvárosi autópálya. És ez nem hungarikum, világszerte tetten érthető volt a folyamat. Ma már tudjuk, hogy ez például az élhetőség romlásán keresztül a városok szétterüléséhez és egy negatív spirálhoz vezetett.”
Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán