„A kedden a Rotterdam Ahoy konferenciaközpontban gyülekező küldöttek az első pillantásra remek állapotban lévő Európai Néppárt szokásos tisztújítására készültek. A Néppárt hagyományosan komoly pozíciókat birtokol az európai belpolitikában: a pártszövetség magáénak tudhatja az Európai Bizottság és az Európai Parlament elnökét, a Bizottság egyik ügyvezető alelnökét, a legnagyobb frakciót az Európai Parlamentben, és hét kormányfőt és egy államfőt a huszonhét tagú Európai Tanácsban. Leggyakrabban ugyancsak az Európai Néppárttal hozzák kapcsolatba az Európai Központi Bank elnökét is. Mindez azt sugallja, hogy egy európai mértékkel mérve is sikeres politikai erő újult meg az új vezetéssel.
(...)
A sikerszéria mögött azonban egyre inkább látszottak a válság jelei. A jobbközép pártok egymás után veszítették el a tagállami választásokat, és szorultak ellenzékbe. Ezzel párhuzamosan fokozatosan kiéleződtek a pártszövetségen belüli viták is egyes észak-európai és közép-európai pártok között, amelyek legsúlyosabb következménye a Fidesz Néppártból való távozása volt 2021 tavaszán. A válságjelek súlyosbodása erős politikai vezetést követelt volna meg. A Joseph Daul örökébe lépő – és most leköszönő – Donald Tusk azonban nem tudott megfelelni ennek a kihívásnak.
Így a most megválasztott Manfred Weber egy hajdan jobb napokat látott, némileg megcsappant önbizalmú és megfáradt pártot vett át elődeitől. Frakcióvezetőként az Európai Parlamentben eltöltött nyolc év alatt láthatta és figyelemmel kísérhette az Európai Néppárt gyengülését, és annak belső életét szétziláló konfliktusokat. Kérdés, hogy most, újonnan választott elnökként sikerül-e élnie az új korszak adta politikai lehetőségekkel, és vissza tudja-e vezetni az Európai Néppártot a siker útjára."