Szlovákia, a „lábon lőtt” ország

„A lassan két hete elfogadott szankciós csomag lecsengett témának tűnhet, holott az általa keltett hullámok tulajdonképpen csak most érik el Szlovákiát. Jónéhány hónapba telik, mire át is csapnak az ország feje felett, de ne legyenek illúzióink, állítsanak bármit atlantobrüsszelista barátaink, ez fog történni. Mind politikai, mind gazdasági értelemben.

Rögtön az elején érdemes tisztázni egy igen elterjedt félreértést. A közbeszédben, talán néhány szlovák sajtótermék rendkívül slendrián megfogalmazása miatt, az az elképzelés vert gyökeret, hogy a szlovák kormánynak nem sikerült Orbán Viktor Magyarországához hasonló sikert elérni az érdekérvényesítésben, és az orosz nyersolaj importja kapcsán Szlovákia nem kapta meg ugyanazokat a kivételeket, mint »a magyarok« és a csehek. Nos, ahogy mondani szokták, mindez így és ebben a formában nem igaz.

A fenti állítás színvonala nagyjából a jereváni rádió szerkesztői elveinek megfelelő szellemben született. Valótlanság ugyanis, hogy Pozsony ne kapta volna meg az orosz kőolaj vezetékes importjára vonatkozó határozatlan idejű (!) felmentést, mint déli és északnyugati szomszédja. Hogy ez sokkal inkább Orbán Viktornak köszönhető, semmint bármelyik szlovák politikusnak, azt most hagyjuk. 

Az orosz nyersolaj, legalábbis még egy darabig, a Barátság kőolajvezetéken korlátlan mennyiségben érkezhet az országba. Elméletben! Ugyanis, és itt mulasztott óriásit a szlovák kormány, azt már nem sikerült kiharcolnia, hogy az orosz nyersolajból finomított termékek korlátlan ideig forgalmazhatóak legyenek az EU területén. Magyarul, a Slovnaft a türelmi idő lejárta után nem exportálhat uniós tagállamokba semmilyen, az orosz olajból előállított terméket. Se benzint, se dízelt.”

Nyitóképen: Eduard Heger. Fotó: John Thys / AFP