Ez csak ártatlan komcsi retró

Nyitókép: Fortepan

Kedves hallgatóink, élőben jelentkezünk innen, a tízedik Tiszalothári Retró Városnapokról, ahol az ötvenes évek hangulatát igyekeznek megidézni a szervezők! Mikrofonvégre kaptuk Kohásznyik Edömért, a rendezvény házigazdáját. Kedves Edömér…

Kohásznyik elvtárs!

…Kohásznyik elvtárs, kérem, mondjon pár szót arról, milyen programokkal készültek az idelátogatók számára!

Köszönöm, szerkesztő elvtárs. Nos, a dolog úgy áll, hogy reggel kilenckor, vagyis most mindjárt kezdünk egy kis játékos körömtépéssel, persze, csak disznókörmökkel, nem a fasiszta disznóékkal, haha, azzal kezdődik a körömpörkölt-főzőverseny, érti.

Nagyon szellemes.

Hát ez már amolyan tradíció nálunk, vagy hogyan mondják maguknál a reakciósok. Amíg fő a pörkölt, van mindenféle szórakozási lehetőség: lesz Volga-kiállítás, van egy 1954-es darab is, amire igen büszke a tiszalothári dolgozó nép, még eredeti vérfoltokkal! Itt az asszonyok kérhetik a kabátos fiúkat, hogy vigyék el a férjüket, de igazából nem lesz semmi bajuk, csak egy kis kocsikázás, elviszik őket egy-két kilométert, érti! Aztán az asszonyok versenyeznek, hogy ki tud szívhezszólóbb kegyelmi kérvényt írni Rákosi elvtársnak, a legjobbakat kiállítjuk. De a fiúk egész nap dolgoznak, bárkit elvihetnek, ha valakit izgatáson vagy nyugtatáson kapnak! Persze csak játék az egész.

Hát ez lenyűgöző!

Tanulunk mi, kérem. Interaktivitás is van. A férfiak ugyanis feljelentéseket írhatnak, komolyakat, géppel írva. Látja, ott már készítik az asztalokat. Van besúgófülke, meg minden, tíz éve így csináljuk, megy, mint a karikacsapás, mindenki nagyon jól szórakozik, igazi remekművek születnek itt! És minden egyenruha az utolsó gombig eredeti, nagy becsben tartott emlék.

Úgy tudom, Kohásznyik elvtárs, ezúttal készülnek valami meglepetéssel is.

Jól tudja, szerkesztő úr, jól csiripeltek a madarai, nem akartam neki nagy feneket keríteni,

Látja már el is múlt kilenc, most következik, jöjjön csak velem.

Jövök, jövök… addig viszont árulja el nekünk, mi a délutáni program?

Minden évben kiszögeljük a Városnapok bejáratához a kulánylistát.

Kulánylistát?

Igen, haha, ez az én ötletem volt. A kuláklisták mintájára összeírjuk a lányos házakat, ezért ku-lány, érti, haha. Majd délután öt körül, de ez egyelőre titok, pontosan mikor, megjelenik a forgatagban a Komócsi elvárs, parasztembernek öltözve, és elkiáltja magát, hogy söprés a padlásra! Akkor a lányok elbújnak a padláson, a fiúk pedig tréfásan megkeresik, megkergetik őket. Szép népi szokás, igazi retró, magyar retró. Aztán jön a pörköltevés, majd este koncertek lennének, de sajnos ezeket a pestieket csak a pénz érdekli, hiába énekelnek olyan szépen a kommunizmusról meg az eszméről, fellépési díjat kérnek sajnos… aztán tűzgyújtással zárjuk a Városnapot, reakciós könyveket égetünk meg aktákat… na, de itt is vagyunk, látja, mennyien kíváncsiak. A szerkesztő elvtársnak azért elmondom, nem egészen eredeti ez az időkapszula, de pont olyan, mintha az lenne… Balán elvtárs, mindenki itt van? Nagyszerű, nyissuk hát ki, elvtársak! Bocsánat, szerkesztő elvtárs, hív a kötelesség.

Persze, menjen csak… Kedves hallgatóink, rendkívüli pillanat következik, egy majdnem eredeti 1954-es időkapszulát bontanak ki itt, a Tiszalothári Retro Városnapokon… Kohásznyik elvtárs bontja a kapszulát, felmutatja, miket rejtettek el az ötvenes években ebben. Igen, ez egy szép állapotú munkásőr szurony, valódi ritkaság… néhány, kicsit véres aranyfog… és valami lila fejlécű papiros… nahát. Az van ráírva, hogy „Az internacionalizmus felélesztése jelentheti a legfőbb eszközt…” meg hogy „Az internacionalizmus, mint a háború és a militarizmus ellenszere”. Ez hamisítatlan ötvenes évek, valóban. És vissza is tért Kohásznyik elvtárs.

Bocsánat szerkesztő elvtárs, már itt is vagyok. Hogy tetszett az időkapszula?

Lenyűgöző volt.

Gondolná,

Csak a retró kedvéért.

Csak azért. De minden eredeti benne többé-kevésbé.

És mondja, honnan való az a rendkívül korhű szöveg? Valamiféle Sztálin-aforizmagyűjteményből?

Az internacionalistás?

Az. Süt belőle a doktríner kommunista meggyőződés, a szándékosan vak naivitás…

Haha, dehogy. Alig egy hete jelent meg. A Mércén.