„Még abban sem sikerül konszenzust teremteni velük, hogy egy futballmérkőzés kiskorú szurkolóit legalább ne rasszistázzák le (ráadásul köztük lehetnek az ő gyerekeik, rokonaik, a tanítványaik is) vagy legalább az ország szétdarabolásának gyásznapján ne mondjanak olyan hülyeségeket, hogy Szlovákiában és Romániában jobb dolguk van az elcsatolt magyaroknak, mintha maradtak volna Hungáriában (Copyright by Niedermüller Péter.).
Mint cseppben a tenger mutatja meg N. Kósa Judit cikke a Népszavában, mennyire más világban, a magyar valóságtól elrugaszkodottan élnek a baloldal szimpatizánsai. A számunkra értelmezhetetlen gesztust, a saját lelkiismeretükkel való viaskodást a letérdepeléssel ránk tukmáló angol focisták kifütyülését ürügyül használva a szerző elhenceg vele, hogy tízévesen ő szovjet pionír nyakkendőt kért a Moszkvába induló anyukájától. (Rövid Google-kereséssel kiderül, hogy ez az anyuka Kósáné Kovács Magda, maga a legsötétebb kádárizmus, aki még az ezredforduló parlamentjében is jelen lehetett, és azzal a kijelentésével vétette észre magát, hogy »erkölcsi alapon nem lehet törvényeket hozni«).
Ezek a mai gyerekek viszont Orbánisztánban a »kihaénnem magyarkodás«-t tanulták meg.”
Nyitókép: Képernyőfotó