„A mai napon elérkeztünk az X-dik lélektani határig, amikor is 1 euróért 400 forintot kell adni Magyarországon, külföldön pedig valószínűleg még rosszabbul váltják. Hála a magyarok istenének, az országgazda 3 milliós szavazótáborát ez nem hozza különösebb izgalomba, hiszen nagy többségük maximum a faluja határáig merészkedett el életében, de azon se csodálkoznánk, ha még a saját megyéjét se járta volna körbe. Írta is valamelyikük egy FB-os bejegyzésben, hogy őt »nem érdekli az euró, mert Magyarországon forint van«. Milyen igaz! (Az is marad, amíg a jelenlegi rokoni és baráti kör van hatalmon, vagyis a magyar kormányzó élete végéig.)
A boldog elhülyültségben élő 3 milliós tömeg előtt homályban marad az is, hogy az április 3-i választáson megvásárolt (13. havi nyugdíj, szja-visszatérítés és egyebek) szavazata bizony sokba került, és ezt most a nemzeti valuta elinflálásával vásárolja vissza az idoljuk. Bevetette a jól bevált eszközt is; újabb sarcokat, úgy nevezett »extraprofitadót« vetett ki a gonosz bankokra, csúnya légitársaságokra, álnok gyógyszergyártókra és egyéb multinacionális cégekre. Tapsolt is örömében a 3 milliós tábor, mivel az is homályban marad előttük, hogy a vállalatok, intézmények az utolsó fillérig át fogják hárítani rájuk az újabb terheket. Sajnos a maradék 6 milliónak is meg kell fizetnie a magasabb összegeket, pedig nekik nincs hályog a szemükön.