Szerintem létezik rosszabb, mint egy szülő elvesztése

„Tegnapi bejegyzésem után sokan horgadtak fel, hogyan lehetek ennyire érzéketlen, hiszen mégis itt maradt utána két gyermek.

Őszintén örülök neki, hogy ez ennyire fontos mindenkinek, csupán azt nem értem, miért csak tegnap óta. Ezeknek a gyerekeknek nem tegnap rúgta be a gyerekszobájuk ajtaját a pokol, hanem a születés pillanatában, amikor az apjuk élőzéssel hergelte közben a közvéleményt.

Szerintem létezik rosszabb, mint egy szülő elvesztése: egy szülő soha meg nem kapása.

A szülő az intimitás és a biztonság elsődleges mintája, és mint olyan, minden gyermeknek a létezése jogán jár. Nem az intimitás és a biztonság tömegek számára hozzáférhető instagrammásolata, nem a méhen belüli élő közvetítés, nem a lájkokkal szeretés. A privát, saját és elidegeníthetlen élményeként létező, önzetlenül adott szeretet, amiből ő is megtanulja, hogyan kell adni (másoknak és magának is).

Nyilvánosságra kényszeríteni valakit korai gyermekkorban, hogy mindezt pont akkor ne kaphassa meg, amikor az életét határozza meg, rosszabb mint verni.

Ha ezt művelik vele, számára azt jelenti, hogy ahogy ő van, az önmagában nem szerethető, csak attrakcióként. Ez még csak nem is tudatosan szerzett ismerete lesz, hanem a legalapvetőbb létélményébe beleégetett forráskód.

Amikor a halál tabusításáról beszélünk, természetesen nem azt értjük alatta, hogy a téma maga tabu (hiszen a csapból is folyik). Sokkal inkább azt, hogy bizonyos aspektusai azok. Például hogy miért is nem szabad babonás módon jót vagy semmit, és miért fontos kimondani azt is, ha valakinek a halálától megkönnyebbülünk. Azért nem, mert a halál ténye nem változtat azon, amit valaki életében ellenünk elkövetett, ő pedig meghalt, de mi tovább élünk.

Nem várom el, hogy egy közeli hozzátartozó így gondolkodjon, de én személy szerint megkönnyebbültem. A fő különbség köztem és egy közeli hozzátartozó között ugyanis az, hogy a kasztni eltérő oldalán ülünk. Berki Krisztián brahiból kockáztatta mások életét, pusztán azért, mert megtehette. Ők is valaki szerettei, és nem rajta múlt, hogy többé már nem azok. Szerencsére az enyémek soha sem kerültek a közelébe, és hála Istennek, már nem is fognak.”

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán