„A mai napon tragikus hirtelenséggel elhunyt egy postás, egy vasúti váltókezelő, két rendőr, öt tanár, két ipari alpinista, egy kazántechnikus (és még sokan mások, a lista hosszú). Tegnap is, ma is anyák, apák, férjek, feleségek és nagyszülők, és biztosan (nem üres szófordulat, tényleg kevés dolog ennyire biztos) holnap is hosszú lesz a lista.
Infarktus, agyvérzés, egy vérrög rosszkor rossz helyen. Rosszkor rossz helyen. Mondjuk éppen ott és akkor, ahol egy drogos pszichopata a több tízmilliós luxusautójával jogosítvány nélkül száguldozik, hogy aztán szabadlábon védekezzen, kokainozzon, műsorfelületet kapjon a magasrangú kormányzati haverjaitól az Echo TV-n, kokainozzon, Thaiföldre utazzon a nőjével, kokainozzon, sorozatosan megszegje még azt a kevés előírást is, amit be kéne tartania hogy megússza, kokainozzon, meghurcoltassa a sofőrt, aki mellett az áldozata ült, kokainozzon, megpróbálja megvesztegetni a nyomozókat (és kokainozzon), majd nagyvonalúan pénzt ajánljon a hozzátartozóknak, mintha csak a kurvájának vetne oda egy húszast, hogy rakassa rendbe a fogsorát, miután a szadista menetben elfelejtett leállni a biztonsági szónál.
És persze vannak, akiknek a drogok meg a veretés negyvennél büntetőfékeznek, mert az egész életük nem szól másról, minthogy megpróbálnak ilyennek látszani, csillogni, tündökölni, másokat frusztrálni a kamu életszínvonalukkal. Sima herével, hungarocell aranytömbökkel meg közúti veszélyeztetéssel kompenzálják, hogy nyomorult strómanok, burzsoák jól kutyái, teljesítmény nélküli csicskák, akiknek ez lehet a legnagyobb örömük az életben.
Sokan halnak bele a foglalkozásukba. Ki közvetlenül, ki közvetetten, a stresszbe, a munka terhébe. Ha tömegesen meggyászoltuk valamennyit, a postást, a vasúti váltókezelőt, a rendőrt, a tanárt, az ipari alpinistát és a kazántechnikust, mindenkit, aki valaha egy fűszálat is keresztbe tett, hogy a Föld egy jobb hely legyen, akkor elgondolkodom rajta, hogy ez a két ember érdemel-e bármi egyebet a közvéleménytől, mint egy hosszú és megkönnyebbült sóhajt, amiért az utak biztonságosabbak lettek, a világ meg két bűnözővel (egy igazival és egy hamisítottal) szegényebb.