Uniós olajdöntés: a józan ész pillanata

Az uniós csúcs nekünk, magyaroknak legfontosabb fejleménye: a kemény kiállással, bátor kijelentésekkel – és a gyáva sunnyogás és oldalazás elkerülésével – a magyar vezetésnek sikerült elhárítania az országunk működésének alapjait kikezdő eredeti terveket, a totális olajembargót, ami nem számol a mi közép-európai országaink sajátos, egyedi körülményeivel.

Akinek ilyen barátai vannak saját közösségében, nem kell neki ellenség, ugye...

A hétfői EU-csúcs eredménye végül az lett, hogy a vezetékeken továbbra is érkezhet az orosz olaj Európába –

Hogy Írországnak, Portugáliának vagy épp Luxemburgnak mi az érdeke és mi a saját mozgástere, az ugyan nekünk is érdekes, mellékes kisszínes lesz – ahogy nekik is az, hogy mi Magyarország érdeke. Saját érdekeinkért nekünk magunknak kell kiállnunk – és a hétfői EU-csúcs végeredményben a józan ész pillanatnyi győzelme lett a kollektivista, minden országot egy kalap alá vevő, önsorsrontó, szuicid tendenciákkal szemben. 

Egység lett a sokféleségben, ugye. Nevezhetjük geopolitikai szubszidiaritásnak is, akár: a döntés azon a szinten, ott és akkor szülessen meg, ahol az a legmegfelelőbb, leghatékonyabb; az egyedi helyzetekre az egyedi helyszínen találjanak megoldást.

A hétfői EU-csúcs döntése tehát inkább szól az európai közösség eredeti ethoszáról, mintsem az utóbbi évtizedben elharapózott centralizáló, uniformizáló és ideológiavezérelt szabályozásgyárról. És ez jó.

Hogy Európa egészét nézve hosszú távon mennyire kontinentális önérdek a legelérhetőbb, legfenntarthatóbb, legolcsóbb energiaforrásokról levágnia magát, hogy aztán az antidemokratikus, autoriter, agresszív Oroszország helyett

– vagy netán majd Irán és Venezuela –, az fogas kérdés; ahogy az is, hogy vajon a Nyugat aktuális valláspótlékát jelentő Zöld Ügyet és a Klímaváltozás Elleni Harcot mennyire segíti majd, ha az olajat és/vagy gázt Kanadából és az Egyesült Államokból szállítgatjuk majd át zéró kibocsátásúnak nemigen nevezhető óriástankereken.

Magyarország mindenesetre a nemzeti önérdeke szempontjából most teret és időt nyert. A diverzifikáció üdvös dolog: a gázellátás diverzifikációja érdekében, mint már korábban is írtuk, gyakorlatilag elmentünk a falig, a saját határainkig, a többi a szomszédos országok feladata, oldják meg.

Az olajellátás tekintetében pedig azzal csak nyerni tudunk és nem veszíteni, ha olyan infrastruktúrákat és technológiákat építünk ki, amik lehetővé teszik az olajbeszerzéseink diverzifikálását, és bármikor készen álljunk több irányból is beszerezni az olajat – hogy életünk, mindennapjaink és a gazdaságunk fenntarthatósága, működőképessége mindenkor biztosítható legyen.

A technológiai átállás és újabb infrastruktúrák építése persze időbe kerül – és pénzbe, sok pénzbe. Jogos elvárás, hogy az átállást kikényszerítő döntéshozók, saját szövetségesi rendszerünk jelentős támogatást adjon ehhez Magyarországnak és a többi érintett államnak. 

Addig is mindenki nyugodtan szankciózzon tovább – addig, ameddig a saját takarója ér,

Nem túl magas elvárás ennek felismerése – de talán most már sikerült eljutnia eddig az európai döntéshozóknak.

Fotó: MTI