A második világháborúban az akkori nemzedék nagyjából három százaléka, 70-85 millió ember veszett oda. Volna kire emlékezni, lennének bizonyos, csakis egyféleképpen értelmezhető tanulságok. De azt mondják, a társadalmi emlékezet maximum 80 évre nyúlik vissza, az pedig nagyjából most ér véget. Eltűntek a moszkvai Nagyszínház előtt kitüntetéseiket villogtató, szívesen mesélő, gimnasztyorkás öregek, meg persze a május 9-én Kijevben ugyanígy összegyűlő veteránok is, akik annak idején egy hadseregben harcoltak a közös ellenség ellen. Dédunokáik már el sem tudják képzelni, hogy ők nem halálos ellenségek, sőt, lehetnének azonos céljaik.
A magyar helyzet sem egyszerű, de nálunk szerencsére van megoldás. Az Európai Unióban, amelynek tagjai vagyunk, május 9-én tapintatosan Európa napot tartanak, hogy senki se érezze magát kényelmetlenül. Ilyenkor hivatalosan nem is a háború (európai) végére, hanem az unió első ötletére, a Schuman-tervre emlékezünk.
Idén persze minden más: megint lőnek.”