Amilyen az anya, olyan a család

Amilyen az anya, olyan a család. Édesanyám a semmiből is megteremtette a mindent. Hihetetlen gyengédséggel arra tanított minket, hogy hálával a Jóistennek, a haragot és a rossz gondolatokat kint hagyva üljünk le mindig az asztalhoz. Az anyaság központi lényege, hogy az asszony hogyan teszi az asztalra, milyen emelkedettséggel a mindennapi kenyeret. A nő legfontosabb feladata, hogy megteremtse és féltve őrizze a család harmóniáját. Ez ma minden időknél fontosabb, mert ha valami elszakad, akkor azt nehéz visszacsinálni. A harmóniateremtésen kívül nagyon fontos, hogy a gyerekeket egészen kicsi koruktól bevezessük az életbe. Mindig mindenben, amit teszünk, vegyenek részt, ellenkező esetben ki fognak esni az életből, felnőttként pedig nem fogják tudni, hogyan is kezdjék. 

A mai iskolák kivonják a gyerekeket az életből, a mi dolgunk, hogy visszahívjuk őket: mutassuk meg, hogy teremtődik a kenyér, hogy vetik a búzát, hogy a napot imával kell kezdeni. Ezektől a kis felelősségektől a gyerek boldognak, erősnek, szabadnak fogja érezni magát. Az anyán múlik a család állapota, az, hogy a gyerekek hogyan lépnek ki nap mint nap a fészekből, és hogy jönnek vissza, miként az is, hogy a gyerekek felnőttként is visszavágyjanak a fészekbe töltekezni. Az anya olyan forrás, amely nagyon tudja segíteni a minőségi életet. Arra lettünk teremtve, hogy mindazt a jót, amit a Jóistentől kaptunk, folyamatosan árasszuk a családunk felé. Minden erőnket fel kell bányásznunk ehhez.

Nyitókép: Ficsor Márton