Amilyen az anya, olyan a család. Édesanyám a semmiből is megteremtette a mindent. Hihetetlen gyengédséggel arra tanított minket, hogy hálával a Jóistennek, a haragot és a rossz gondolatokat kint hagyva üljünk le mindig az asztalhoz. Az anyaság központi lényege, hogy az asszony hogyan teszi az asztalra, milyen emelkedettséggel a mindennapi kenyeret. A nő legfontosabb feladata, hogy megteremtse és féltve őrizze a család harmóniáját. Ez ma minden időknél fontosabb, mert ha valami elszakad, akkor azt nehéz visszacsinálni. A harmóniateremtésen kívül nagyon fontos, hogy a gyerekeket egészen kicsi koruktól bevezessük az életbe. Mindig mindenben, amit teszünk, vegyenek részt, ellenkező esetben ki fognak esni az életből, felnőttként pedig nem fogják tudni, hogyan is kezdjék.
Az anya olyan forrás, amely segíteni tudja a minőségi életet”
A mai iskolák kivonják a gyerekeket az életből, a mi dolgunk, hogy visszahívjuk őket: mutassuk meg, hogy teremtődik a kenyér, hogy vetik a búzát, hogy a napot imával kell kezdeni. Ezektől a kis felelősségektől a gyerek boldognak, erősnek, szabadnak fogja érezni magát. Az anyán múlik a család állapota, az, hogy a gyerekek hogyan lépnek ki nap mint nap a fészekből, és hogy jönnek vissza, miként az is, hogy a gyerekek felnőttként is visszavágyjanak a fészekbe töltekezni. Az anya olyan forrás, amely nagyon tudja segíteni a minőségi életet. Arra lettünk teremtve, hogy mindazt a jót, amit a Jóistentől kaptunk, folyamatosan árasszuk a családunk felé. Minden erőnket fel kell bányásznunk ehhez.
Nyitókép: Ficsor Márton