Azon töröm tisztességtelenségben megőszült bolsevik fejemet, hogy négy egymást követő egyharmados eredményünk után miféle mozgásteret adtak nekünk a választók. Eszembe ötlött továbbá, hogy a világ hány országában fordulhatna elő, hogy a sorozatban rommá vert ellenzék újra és újra külső körülményekben keresi a hibát. Világos persze, hogy egymást újfent le akarjuk mészárolni, de ez a törekvésünk – hogy is mondjam finoman – szervesen illeszkedik a nemzetközi munkásmozgalom történetébe. Csak, tetszenek tudni, valami titkos, belső oka mégiscsak lehet ennek az újabb megsemmisítő vereségnek.
Tisztelt kongresszus, szerintem nem azért kaptunk ki, mert az MSZP-t így hívják! Továbbmegyek: azért sem, mert a Fideszé volna a magyar sajtó (egyébként nem az övék). Meg azért sem, mert hajózni szükséges. Szerintem, tisztelt kongresszus, azért kaptunk ki ismét, mert tehetségtelenek, alkalmatlanok és potyalesők vezetik pártjainkat! Olyan politikusok, akiknek tizenkét év nem elég ahhoz, hogy valami épkézláb ajánlatot nyújtsanak át az ország népének. Az ugyanis, hogy Orbán Viktor, valamint hogy Orbán Viktor, ezúttal nem segített rajtunk, tessék végre belátni!
Mondok én valamit. Szerény javaslat lesz. Szerintem most, itt, tíz percen belül mondjon le minden vesztes párt vezérkara. Mondjanak le először a vezetők: nemcsak Tóth Bertalan, de a Gyurcsány házaspár, Jakab Péter, valamint az összes csatlakozott törpepárt valamennyi vezetője! Az igazi persze az volna, ha az érintett pártok elnöksége is rögvest lemondana, és mindenki más is, aki felelős az egymás utáni vagy akár csak a legutolsó vereségért.