Úgy érzem, ez az egész az én szívatásomról szól

Szóval ez az atya, falusi, határon túli plébános rám írt chaten már 7-én. Utána még többször írt, de már nem tudom követni a chatfolyosóimat a leterheltség miatt, ezért csak napokkal később vettem észre. Fotót is küldött. Magáról. Aztán meg az oltárról, Szűz Máriáról, meg Jézusról a kereszten. Igazolni akarta, hogy ő nem kamu, valóban pap. Mondjuk a neve alapján rögtön kikerestem a papi jegyzékből és tényleg valódi.

Az egyik esti üzenetét ezzel zárta: »Egy megjegyzése nagyon tetszik, amit nagyon szeretek, de ez intim téma.« Na, itt felugrott a szemöldököm. Láttam én már sok mindent az elmúlt 3 évben, amikor a bántalmazott áldozatok meséltek nekem olyan módon viselkedő klerikusokról, amit korábban el sem tudtam képzelni. És nem is biztos, hogy elhittem volna elsőre, hogy van ilyen. Azóta persze minden illúzióm szertefoszlott. De még így is fura olvasni egy ilyen bizarr közeledést.

Mivel még mindig nem reagáltam, ezért másnap folytatta: »Amit mondott, hogy inkább egy jót... azt szeretem nagyon, ... talán ez az egy bűnöm .... nem tudom.... megbeszélném Önnel.... mi a véleménye. Áldott szép estét kívánok.«

Khmmmm.... Hát nem egészen tudom, hogy melyik mondatomra gondol. Az biztos, hogy a könyvemben sokat írtam a cölibátus pszichoszexuálisan torzító hatásáról. Meg arról is, hogy az elfojtott homoszexualitás a papoknál képes a szexuális bántalmazás előidézőjévé válni. És ilyenkor kifelé gyakran homofóbokká lesznek, mert öngyűlöletben nem lehet tartósan élni, ezért inkább másokat gyűlölnek.

Bár ahogy az ő sorait értelmezem, ő ezt nem fojtja el. Hanem megéli. Nem tudom kivel. De remélem, hogy nem kiskorúval. Mondjuk ebben az esetben még érdekelne is, mert még nem volt módon elkövetővel beszélni. Nem igazán akartak velem szóba állni. De amúgy mi közöm van nekem ehhez? Nem vagyok pap, nem tudom meggyóntatni. Nem vagyok szexuálpszichológus, nem tudok tanácsot adni arról, hogyan ne élje meg a szexualitását. Bár nem tudom, hogy erre lenne-e olyan szexuálpszichológus, aki tanácsot tudna adni.

De valahogy mégis úgy érzem, hogy ez az egész dolog nem erről szól. Hanem sokkal inkább az én szívatásomról. Nagyon abszurd módon. Nemrég egy apáca is hasonlókat játszott velem. Bejelentkezett hozzám mint áldozat és egymás után 6x mondta le a találkozót, vagy el sem jött és nem is szólt. Minden egyes alkalommal más áldozattól vette el a nem létező szabad időmet. Aztán közöltem vele, hogy nem adok több időpontot, mert ez tisztességtelen a többi áldozattal szemben. Erre elképesztően ordenáré módon elküldött az anyámba. Majd április 4-én bekommentelte az egyik posztomhoz, hogy »Éljen Orbán Viktor!«